Számomra a Fidelitas nagy általánosságban azt bizonyítja, hogy a fanatizmus nemtől, kortól, társadalmi helyzettől és bőrszíntől független. Hogyan született bennem ez a benyomás? Elmesélem.
Mindig próbálom megérteni, miért és hogyan lehet hinni valamiben vagy valakiben vakon. Még akkor is, ha az élet bizonyítja, hogy amiben vagy akiben hiszünk, bizalmunkra, rajongásunkra, imádatunkra nem méltó! Eddig nem történt meg velem, hogy bármiért vagy bárkiért is a véremet ontottam volna (akár képletesen, akár valósan). Még csak egy rockzenekarért sem voltam oda, és nem tettem senkiről posztert a falamra kamaszkoromban. És azóta sem. Ezért is csak igyekszem kibogozni azt a lélektani mechanizmust, ami a fanatikus emberben működik.
Ennek a gondolatnak apropója pedig az a sajtótájékoztató, amit a Fidelitas a héten hívott össze az Együtt budapesti irodája elé. Huszonéves, szépre sminkelt fruskák ácsorogtak az esőben. Megkeményítették magukat, és nekiláttak a beszédnek. Mondandójuk lényege pedig az volt, Juhász Péter, az Együtt elnöke távozzon a közéletből, és eszébe se jusson indulni a választásokon. Az ok szerintük egészen egyszerű. Magánélete méltatlanná teszi arra, hogy az országgyűlés tagja legyen.
A kormánypárti médiában mostanában szivárgott ki a hír, hogy állítólag fizikailag bántalmazta volt élettársát, gyermekei anyját. Az pedig csak hab a tortán, hogy még gyerekei előtt is drogot fogyasztott. Egyébként is kétszer ítélték el jogerősen kábítószerrel való visszaélésért. Bárhogy is történt, bármennyire is bűnös Juhász Péter vagy sem, a Fidelitas akciójától émelygést éreztem a gyomromban. Ennek az oka is egészen egyszerű. A Fidelitas megfeledkezett arról az egészen régi igazságról, hogy először talán saját házunk táján söprögessünk...
Mert asszonyverő, vak komondoros képviselő a Fideszben is akad. Mert az asszonyverés a rossz nyelvek szerint vezetői körben is előfordul. Mert a drog fogyasztása egyes fideszes politikusoktól sem áll távol. Csupán rá kell nézni a deformált arcukra. Mert egyes fideszes politikusok a feleségük helyett a szeretőjükkel szállnak meg külföldi luxushotelben. Mert egyes fideszes politikusok olyan gyönyörűen lopják el az ország és az EU pénzét, hogy azt egyetemen kéne tanítani. Soroljam még? Tudom jól, hogy bizonyos választópolgár azonnal le Soros bérencez vagy le Simicska csicskáz ezért a posztomért. Holott csak az igazságérzetem nem engedi, hogy szó nélkül hagyjam a Fidelitas akcióját.
Nem értem ugyanis, hogy ugyanezek a fruskák miért nem hívtak össze soha sajtótájékoztatót egyes Fideszes politikusok erkölcsi és tényszerű bűnei miatt. Talán azért, mert akkor sem hinnék el, hogy vannak közéletre méltatlan fideszes politikusok, ha saját szemükkel látnák, a vak komondoros képviselő veri az asszonyt? Lehetséges. És ha így van, számomra ez már fanatizmus. Vakon követni az utasításokat, amit a pártközpontból küldenek...
De ezeket a fiatalokat ugyanakkor sajnálom is. Beterelték őket egy nyájba, közösségi élményt, az összetartozás élményét építették fel bennük, és ezzel valamilyen szinten megfosztották őket a szabadságtól. Mégpedig a gondolkodás, az önkritika, az önrevízió és a hibázás beismerésének szabadságától. Ahogy több ízben is tapasztalhattam, fideszesnek és fidelitasosnak lenni egyfajta feltétel nélküli imádatot jelent. Imádni a vezért. Akit nem lehet nevén nevezni, csupán úgy szólíthatjuk, a miniszterelnök úr. És akire azt mondja egyes fidelitasos, amikor azt firtatom, nem kéne politika a földön, csak spiritualitás és spirituális vezetők, hogy de hát a miniszterelnök úr spirituális vezető. Csoda, hogy ez a benyomásom a Fidelitasról?
