Mégis mi a fenét akar Orbán a környező országokban? Befolyást szerezni? Vagy ő csak egy szimpla végrehajtó?

Szöget ütött valakinek már (rajtam kívül) a fejében az a kérdés, hogy Orbán miért sündöröghet annyit a kelet-, délkelet-európai országok körül. Nekem erre is van elképzelésem! De mielőtt egy mondatban összefoglalnám, először lássunk néhány konkrétumot.

Még 2016-ban történt, hogy az előrehozott horvátországi választásokon hirtelen megnőtt a magyar identitásúak száma a határ menti régióban. Több hírportál is utánajárt ennek a csodás gyarapodásnak, és kiderítették, hogy az eset mögött tulajdonképpen Jankovics Róbert, a Horvátországi Magyarok Demokratikus Közösségének elnöke áll. Az Orbán által támogatott politikus addig ügyködött, míg sikerült több száz embert átmenetileg magyarosítania. Az eszköztár a néhány megszólaló szerint az egyszerű lefizetéstől, az ígérgetésen át a fenyegetőzésig terjedt. A végeredmény pedig ismert: a Fidesszel szövetséges horvát pártot támogató HMDK képviselője bekerült a horvát parlamentbe. Egyébként semmi gond nem lenne azzal, hogy a magyar kormány valamilyen tisztességes és törvényes formában támogatja a határon túli magyarok képviseletét az adott ország parlamentjében. Na, de így? Miért nem lepődöm meg ezen a módszeren? Talán mert az Orbán-éra nem a tisztességről és a fair playről szól, kizárólag a hatalom megszerzéséről és megtartásáról.

Két másik, egészen friss esemény is Orbán ténykedésére világít rá. Az egyik ugyancsak parlamenti választással kapcsolatos. Ezúttal Szlovéniában rendeztek előrehozott választásokat. Mint ahogy arról korábban már kiszivárogtak hírek, Orbán és oligarcha barátai hatalmas összegeket pumpáltak a szlovén SDS nevű jobboldali, migránsellenes, nacionalista pártba és annak sajtójába. A választásokon végül is épp ez a párt végzett az első helyen, bár az abszolút többsége nem lett meg, és így egyelőre kérdéses, ki és hogyan alakít majd kormányt. Maga a folyamat azonban, amely kedvez Orbánnak, mindenki más számára rémisztő. Ha egy olyan országban, amely közép-európai viszonylatban gazdag, és ahol eddig a normális gondolkodás, az EU-barát és haladó szellemiség volt a menő, lassan az orbáni ámokfutás hódít teret, akkor van miért aggódni.

És persze van miért aggódni az EU-csatlakozás előtt álló Macedónia miatt is. Az országban tízezrek tüntetnek az ország nevének megváltoztatása ellen. A tüntetéseket a jobboldal szervezte, amely ugyanakkor előrehozott választásokat is követel. (Nocsak, ismét egy előrehozott választás...) Ezen a tiltakozó rendezvényen is feltűnt a sötét nagyúr: Orbán Viktor videóüzenetben biztosította a  Belső Macedón Forradalmi Szervezet - Macedón Nemzeti Egység Demokratikus Pártot és vezetőjét támogatásáról. És ha egyszer Orbán valakit támogat, az, úgy tűnik, előbb-utóbb a hatalom közelébe kerül. Lehetséges, hogy ezekben az országokban nem a véletlen kavarja a lapokat, hanem valamilyen forgatókönyv szerint erősödik meg az Orbánnal szövetséges, az orbáni nézetekkel szimpatizáló jobboldal? 

Tegyük hozzá, mindegyik esetben a nemzeti érzelmű, nacionalista pártok erősödtek/erősödnek meg, amelyek simán szembe mennek az EU-val. Épp, mint Orbán. Vajon van-e e mögött a folyamat mögött egy jól átgondolt terv és egy kitűzött cél? Az EU-tagok az EU-tagságukat kockáztathatják, Macedónia csatlakozása eleve a görög ellenállás miatt húzódik. És ha a tüntetést szervező jobboldali párt kerül a kormánykerékhez, akkor az ország neve marad, a görög ellenállás marad, a tagság elúszhat.

Ráadásul, ha még egyet csavarunk ezen a spekuláción, és azt feltételezzük, valójában Orbán is csak eszköz, akkor egyvalakire tippelhetünk, akinek érdeke az Unió bomlasztása a kelet-, délkeleti-európai térségen keresztül. PUTYIN. Így tehát a végső kérdés az: Orbán Putyin marionettbábuja-e, aki csupán azt végzi el, amit az orosz nagyfőnök utasításba adott?