A világban sosincs békesség: háborúk és terrorista merényletek szedik áldozataikat. Most Magyarország büszkén beáll az erőszak mögé, mert egy olyan lépést támogat, ami csak olaj a tűzre.
A magyar kormány ismét jobban tudja. A közös álláspont helyett külön utat választ. Megteheti, hisz Magyarország tulajdonképpen szuperhatalom. Világviszonylatban rengeteget nyom a latba, mert megkerülhetetlen tényező. A magyar kormány pedig a diplomácia nagymestere. Szóval, semmi szükség arra, hogy egy másik ország vagy, ne adj Isten, egy egész szövetség (aminek tagjai vagyunk) mondja meg, hogy Magyarország mit csináljon. Nem tűrjük a kényszert: ne erőltessenek ránk se egységes fellépést, se együttműködést. A magyar kormány sokkal jobban tudja, mi hazánk érdeke.
De vajon mi is az? Éveken át kepesztettünk, hogy végre felvegyenek az Európai Unióba. Most meg rendre szólózunk csapatjáték helyett? Hiába van egy uniós álláspont arról, hogy Jeruzsálemet elismerhetik-e Izrael fővárosának, Magyarország másként gondolja. Az ENSZ-nek 1955 óta vagyunk tagja. Eddig évtizedeken át sikerült a tagországokkal közös irányba haladni. Most ennek a szervezetnek is beintettünk. Ráadásul már másodszorra az elmúlt fél év alatt. Először Soros démoni szerepét toltuk át a szervezetre, most meg nyíltan szembe megyünk az ENSZ határozatával, amely érvénytelennek és semmisnek nyilvánította az amerikai elnök döntését, amellyel Jeruzsálemet Izrael fővárosaként ismerte el. Bár szavazáskor Magyarország tartózkodott.
Az amerikai nagykövetség átköltöztetése Jeruzsálembe egy tökös lépés Trump részéről. Legalábbis ő ezt gondolhatja, hisz sok-sok évvel korábban elfogadott szenátusi döntést valósítana végre meg. Az elődök mindig visszatáncoltak, de a jelenlegi amerikai elnököt más fából faragták. Ebben ő és Orbán hasonlít. Beint mindenkinek. Önkényesen cselekszik. Hogy ezzel milyen lavinát indít el, az őt nem érdekli. Persze, nehéz is kétfelé nyalni, de muszáj megpróbálni. Orbán is megpróbálja: egyszer az arabok kegyeit keresi, aztán Netanjahunak igyekszik kedvezni nagy nyelvcsapásokkal. El kéne dönteni végre, melyik oldalon állunk. Oké, hogy a politika pávatánc, de itt most a magyar politikai "elit" a tűzzel játszik. Nem lenne jobb semlegesnek maradni?
Miért hiszik azt Orbánék, hogy rájuk bárki is odafigyel? Hogy bármilyen igazi előnyt lehet szerezni abból, hogy hirtelen Trump és Netanjahu mögé állunk be? Hisz Trump pont leszarja Orbánt, talán azt se tudja, kicsoda a magyar miniszterelnök. (És ugyanígy Putyin is leszarja, mi van Magyarországgal.) Csak a nagyhatalmi játszmák dróton rángatott bábjai vagyunk. Már ha egyáltalán arra is alkalmasnak ítélnek a főszereplők. Tehát most épp USA (épp, amikor a vízummentesség elvesztése a tét) és Izrael körül legyeskedünk, még ha az EU pontosan az ellenkezőjét is teszi. Pedig az EU sokkal közelebb van, és annak legalább már haszonélvezői vagyunk. Sem Izrael, sem USA társult tagállamai nem leszünk soha. Ugyanakkor Magyarország 1988-ban már elismerte a független palesztin államot. Most Magyarország önmagának is ellentmond. Tiszta skizofrén állapot. Először támogatjuk azt az ideát, hogy a két nép két független államot alkosson. Most meg figyelmen kívül hagyjuk a palesztin érdekeket és érzelmeket.
Mint ahogy azt is figyelmen kívül hagyjuk, hogy a palesztinok mögött egy hatalmas muszlim közösség áll. És ez a közösség bizony nem fogja szó nélkül hagyni az amerikai lépést. Bár egyelőre csak tüntetnek a palesztinok, a tiltakozásoknak máris halálos áldozatai vannak. Izrael keményen megtorolja az ilyen akciókat. Ezt pedig mind az EU, mind Törökország elítéli. Magyarország NEM. És miután ennyire beleálltunk ebbe az ügybe, ne is csodálkozzunk, ha a muszlim világ ellenünk fordul. Akár csak azzal, hogy nem barátkoznak velünk (nem is tudom, mi lesz akkor Zaid Naffával), akár konkrét szankciókkal, vagy akár megtorlással. Nagyon remélem, hogy túlságosan élénk a fantáziám. Nagyon remélem, hogy az a forgatókönyv sosem valósul meg, amelyben hazánk muszlim terroristák célpontjává válik.
