Miért kiirthatatlan a sárga csekk a magyar közéletből? Miért kígyóznak sorok a postán a pénzbefizetés ablaknál? A készpénzes fizetéshez való ragaszkodás a magyar gazdaság egyik, ha nem a legfőbb betegségére mutat rá.
Én csak akkor megyek a postára, ha igénybe kívánom venni az alapvető szolgáltatását. Nem, még csak véletlenül sem sorsjegyet szeretnék kaparni; csokira, kifestőre és DVD-re sem fáj a fogam, de még csak biztosítást sem szeretnék kötni. Csupán egy nyomorúságos levelet szeretnék feladni. Az már eleve piszkálja a csőrömet, hogy egy és ugyanazon gombot kell megnyomnom a levélfeladáshoz és a csekkbefizetéshez. Aztán csak várok. És várok. A sorstársaim szinte kivétel nélkül a sárga papírost gyűrögetik a kezükben, levélfeladási szándékkal nagyon kevesen ácsorognak. Hogyne, hiszen azt már rég kiváltotta az e-mail. No jó, de akkor a sárga csekkhez miért ragaszkodunk? Azt miért nem váltja ki a banki átutalás, urambocsá a csoportos beszedési megbízás?
A válasz két szó: szürke gazdaság. Ma Magyarországon még mindig teljesen normális az, hogy az emberek csak a fizetésük egy részét, ráadásul többnyire a kisebbik részét kapják hivatalosan, bankszámlára, adózás után. Egy része, és sokszor a nagyobbik része, teljesen ellenőrizetlenül vándorol a zsebükbe. Mivel ez az összeg nem hivatalos, a mértéke időnként változik. Például, ha rosszul megy a cégnek, vagy legalábbis a tulaj azt állítja, hogy most rosszul megy. A kétmilliós konyhapadlóra volt keret, Icuka járandóságára már nincs. Ebben az esetben átmenetileg még csökkenhet is a fizu készpénzes része. Na, és ilyenkor van az, hogy kölcsön kell kérni fűtől-fától, ne adj Isten uzsorástól a közüzemi számlák kiegyenlítése céljából. Vagy csak simán kenyérre.
Ezen feltételek mellett nem csoda, hogy a magyarok nem bízzák a véletlenre a dolgot, vagyis nem adnak csoportos beszedési megbízást a bankjuknak. Hiszen egyáltalán nem valószínű, hogy lesz elegendő fedezet a számlájukon minden hónapban. Sőt, szinte biztos, hogy nem lesz. Ezek után egész nyugodtan kijelenthetjük, hogy a sárga csekk a magyar létbizonytalanság tökéletes megtestesítője.
És a bizalmatlanságé. Vannak, akiknek volna elég pénz a számlájukon, de olyannyira nem bíznak a bankban és/vagy a közüzemi szolgáltatókban, hogy nem hajlandóak csoportos beszedési megbízást adni. Mert a múltkor is több pénzt vettek le, és hónapokig leveleztem velük, mire visszaadták. Szomorú, nagyon szomorú.
No, nem állítom, hogy Magyarországon nincs fejlődés. 2015 elején csekkbefizető automatákat állított üzembe a Magyar Posta. A dolog megmosolyogtató aprósága, hogy eleinte csak bankkártyás fizetés volt lehetséges, csupán később állítottak üzembe olyan gépeket, amelyek már készpénzt is elfogadtak. Ha valakinek van elég pénze a számláján, miért is tökölne csekkbefizetéssel? Ja, nem tököl. A csekkek elenyésző részét fizetik be automatán keresztül. A magyar ember egyszerűen imád a postai ügyintéző színe elé járulni a sárga csekkel.
Egy pillanatra álljunk meg, és gondolkozzunk el, hogy megy ez a hanyatló Nyugaton. Németországban például teljesen alapvető, hogy amikor beíratják a gyereket egy tanfolyamra/különórára/akármire, a fizetés banki úton, csoportos beszedés formájában történik. Készpénzes fiztésre egyszerűen nincsen lehetőség. És akkor még a fél- vagy egyéves hűségidőről nem is beszéltünk. (Ebből adódik, hogy azokat az alkalmakat is ki kell fizetni, amelyeken a gyerek valami miatt nem vett részt. Ez a szolgáltatót védi, hiszen neki akkor is ugyanakkora a fix költsége, ha két gyerek van jelen, meg akkor is, ha tizenkettő.) Vagyis ott az a normális, hogy a szülőnek minden hónapban van annyi pénz a számláján, amiből ki tudja egyenlíteni a tandíjat. A közüzemi díjaknál dettó. Ugyanis a teljes fizetését legális úton, adózás után kapja, ráadásul időben. Nem kézbe és nem okosba.
Szeretném, ha a magyar embereknek is teljesen hétköznapi érzés lenne az, hogy havonta azonos időben, azonos összegű fizetés érkezik a számlájára, ami tisztességes megélhetést biztosít számára.
Szeretném, ha egy párt végre azt tűzné a zászlajára, hogy megszünteti a sárga csekket és vele együtt a létbizonytalanságot Magyarországon!
Kép forrása: hirekonline.com
