Őszintén szólva erős kételyek fogalmazódnak meg bennem, amikor meglátom Hegedűs Zsuzsát, a miniszterelnök főtanácsadóját.

Tudom, hogy ránézésre nem szabad ítélkezni. Igyekszem is ehhez tartani magam. De sajnos, a megítélésén a róla szóló hírek sem segítenek.

Egy női portál szinte magasztalja személyét. Neve alatt mottóként talán őt magát idézik: "Ha nem most, akkor mikor? Ha nem én, akkor ki?" Meggyőző mondat. És talán sok mindent megmagyaráz. Úgy pro, mint kontra. De főleg kontra. Már ha igazak a vele kapcsolatos oknyomozások. Egyelőre azonban nézzük a magasztalást. A legfontosabb, hogy a Minden gyerek lakjon jól! Alapítvány kuratóriumának elnöke. Nemes cél. Csak üdvözölni tudom!

Hegedűs Zsuzsa így emlékszik vissza a kezdetre: "Amikor 2009 végén egy riport szembesített azzal, hogy gyerekek maradnak ebéd nélkül, utánanéztem, hogy mi a helyzet a leghátrányosabb kistérségekben. Kiderült, hogy több százezer, százszázalékos étkezési támogatásra jogosult, hátrányos helyzetű kisgyerek nem jut a fejlődéséhez szükséges fehérjéhez és vitaminhoz. Másnap elindítottam a „Minden gyerek lakjon jól!” kezdeményezést, egyszerűen azért, mert fel voltam háborodva."

Maradjunk annyiban, én is fel vagyok háborodva. Ezt a 21. századi Európai Unió kellős közepén nem szabad megengedni. Emlékszem is néhány felvételre, ahol Hegedűs Zsuzsa bőszen osztogatja a csibéket. Aztán ezek a felvételek nagyon megritkultak. Manapság nem is láttam hasonlót. Kíváncsi is lennék, suttyomban osztogat-e, vagy sehogy. Az is érdekelne, a kiosztott néhány csibe mennyiben és mennyire tartósan változtatta meg a rászorulók életét. Eztán minden nap fehérjéhez jutottak a szegény, hátrányos helyzetű gyerekek?

Azt is mondta, szerinte attól hiteles, hogy nem csak beszél róla, hanem maga cipeli a malacokat a családoknak. És hogy az igazi öröm számára az, amikor látja a gyermekek arcán az örömöt. Mindkettő állítás egészen hitelesnek hangzik. De a legfontosabb állítása, amire büszke volt, hogy az alapítvány minden egyes fillért a kitűzött célra költ...

Azért a biztonság kedvéért odatettem 3 pontot Hegedűs Zsuzsa állítása után. Az a 3 pont felér egy kérdőjellel. Mert hát ott vannak azok a bizonyos összegek, amelyekkel nem tud és nem is akar elszámolni. Szóval, van egy közhasznú alapítvány, amelynek nincs felügyelőbizottsága. Tehát a kontroll első lépcsőfoka is hiányzik. Meg a többi is. Senki nem ellenőrzi, mi és hova folyik el. Természetesen pénzről beszélek. Ehhez hozzájön még, hogy az alapítvány utólag pofozgatja leadott adóbevallásait - derítette ki a Magyar Narancs. 100 milliók, sutty, úgy elillantak, mintha nem is léteztek volna. És még reprezentációra is elmegy két és félmillió.

Bizony, rendkívül rosszindulatú feltételezés. De hát nosza rajta, állítsanak felügyelőbizottságot, számoljanak el a pénzzel. Vagy jelenjen meg végre Hegedűs Zsuzsa, és mutassa, hogy majd megszakad a munkától. Szeretném látni, hogy továbbra is hordja a malacot, és megtanítja az elmaradott térségekben élő szegény családoknak, hogyan kell megtermelni a háztájit, amiből elég fehérje és vitamin jut a fejlődésben lévő gyerekeknek. Szeretném látni, hogy BKV-val közlekedik, ahogy egy filozófus-szociológushoz jobban illene, és a nép között jár. Hagyja az Audit másra. Szeretném látni, hogy Orbán Viktornak valóban szüksége van főtanácsadóra, mert látványosan javulnak a szegény családok életkörülményei.

(Bár úgy gondolom, egy jól felépített országban a szociális ellátásnak magától, olajozottan kellene működnie, ahol semmi szükség miniszterelnöki tanácsadókra, milliós fizetéssel!) 

De a legeslegfontosabb, bizonyítsa be konkrét, nem hamisított, nem kozmetikázott számokkal, hogy amit az UNICEF mond, az színtiszta hazugság. Vagyis, nem igaz, hogy Magyarországon a 0-17 évesek 25 százaléka, azaz minden negyedik gyermek szegénységben él.