Mivel Magyarország már eleve jobban teljesít, alig néhány dolog maradt, amiben javítani kellene a társadalom helyzetén és kényelmén. Ezt Hollik István is felismerte közvetlenül a választások előtt.

Nagyszerű! - morzsoltam el néhány könnycseppet a szemem sarkában, amikor az egyik tévécsatornán arról tudósítottak, a budapesti anyák megmentője akcióba lépett. Egy gyönyörű, napsütéses délelőttön ugyanis Hollik István kisétált az egyik belvárosi játszótérre, és az ott tartózkodó csillogó szemű anyukák körében felavatott egy valamit. Az a boldogság, ami az anyukák arcáról sugárzott, feledhetetlen. Ettől én is egyből jobban éreztem magam, és már felsajgott bennem az érzés, Magyarország mégiscsak a béke és eufória szigete. Merthogy jobban teljesít.

Még Semmelweis Ignác sem cselekedhetett volna többet és jobbat Holliknál. Az orvos ugyan megmentette az anyákat, de a fiatal kereszténydemokrata politikus egyenesen boldoggá tette őket! Megajándékozta a belvárosi tisztes szülőket egy szoptatópaddal. Bizony, ez ma igazán nagy szó! A NEMZETI SZOPTATÓPAD! Kell-e ennél több? - kérdem.

Persze, mint ismeretes, Holliknak rengeteg a teendője. Egyik nap a 9. kerületben ad át egy felújított házat (nyilván, még néhány hónap, mire valóban lakni is lehet majd benne), másik nap rohan a játszótérre. Mert a szoros programba ezt feltétlen bele kell még gyömöszölni. A mosolygó anyák gyűrűjében pedig arról beszél, milyen égető szükség is volt arra a szoptatópadra. És hát ez csak az első a sorban, hisz az ország szoptatópadok után kiált! Az csak természetes, mindenhova nem jut ebből a nélkülözhetetlen eszközből. Mondjuk olyan helyekre, ahol már fel van újítva a park, és van benne valami hasonló. Ahova az anyukák lecsücsülhetnek, és diszkréten rendbe tehetik porontyukat. Például egy sima pad...

Arra már nem is gondolok, ki mindenkinek köszönhetjük még meg, hogy a belvárosi anyukáknak mostantól úrinő dolguk van. Kié lehet a szoptatópad-gyár? Mindenesetre egészen kreatív újítás. Mert hiszen erre még én is felkaptam a fejem, és benne marad a borsónyi agyamban, hogy ha egy utcával arrébb élnék, és már Hollik fennhatósága alá tartoznék, egy akkora X-et húzhatnék a neve mellé, amekkorát nem sajnálnék.