Döbbenetes, amit a FIDESZ művel. Aktivistái tényleg mindenhova utánunk jönnek.
Alig pár hete csöngetett be hozzánk egy idős nő. Megjelenésében is lerítt róla, hogy mi járatban. Ennek ellenére adtunk neki egy esélyt. Reméltük, a papírtömb, amit a kezében tart, talán tök más, mint amire mi asszociálunk. Naná, hogy csalódnunk kellett. Aláírást gyűjtött a FIDESZ-nek. Pedig úgy gondolom, nem kéne házhoz jönniük. Majd én eldöntöm, hogy odamegyek-e a pultjukhoz, amit egy köztéren állítanak fel, vagy sem.
A nő egyébként is arrogánsan próbált bejutni személyes életterünkbe, ami eleve ellenreakciót váltott ki belőlünk. Rövidre zártuk a társalgást, és megüzentük vele a KÖZPONTBA, hogy adott címen rebellisek laknak.
Véget ért az aláírások gyűjtése, eltűntek az aluljárókból a tömegével felállított pultok. És mi naivan azt hittük, leszállnak rólunk az aktivisták. Arra számítottunk, most már a médiában követhetjük a fejleményeket. Ki kivel egyezkedik, vagy ki kinek int be. Hogyan alakul az összefogás, vagy hogyan múlik el az együttműködés halovány reménye is. Abban bíztunk, ha kikapcsoljuk a tévét, lezárjuk a laptopot, kicsit szusszanhatunk, és abba az illúzióba ringathatjuk magunkat, nincs más, csak BÓDOTTÁ. Ismét csalódnunk kellett!
Tegnap este, amikor egyébként már tényleg tolja le az ember a nadrágot, hogy valami kényelmesebb cuccban nyomja otthon a pihenőidőt, bedörömböltek az ajtónkon. Nadrág föl, nadrágszíj csálén, slicc félig fel- (vagy inkább le-) húzva. De annyira erősen kopogtak, hogy arra nem lehetett nem összerezzenni. Talán bizony valami baj van? Általában olyan tájt nem szoktak váratlan vendégek érkezni. Esetleg valamelyik szomszédnak lett elege valamiből? Netán a rendőrség? (Habár semmilyen indok nem jutott eszembe, amiért a TEK elvihetne magával. Kivéve, ha már 1984-et írunk.)
Gyorsan az ajtóhoz penderültem, de mielőtt kinyitottam volna, a kémlelőnyíláson meglestem, ki a frász dörömböl. Hátulról alig szűrődött rá fény, így az arca sötétben maradt. Nyílt az ajtó, és egy megszeppent arcú kamasz állt velem szemben. Ki sem néztem volna belőle a dörömbölést. Nem is értettem hirtelen, mit akarhat. Azután arra a kötegre tévedt a szemem, amit a kezében szorongatott. Hosszúkásan összehajtott A4-es lapok voltak, boríték nélkül. Valami derengeni kezdett, és ismét a szemébe néztem. Egy riadt és zavarban lévő srácot láttam.
- ORBÁN VIKTORTtól hoztam levelet! - mondta ő. Névre volt ám címezve, mert nyilván vagyunk tartva. Tesséééék??? Még mindig nem hagynak békén? Még mindig utánunk nyúlnának? És persze, már megint simán bejutottak a társasházba? Semelyik másik párttól nem láttam még ilyet! Végül is már-már atyai hangot megütve kérdeztük tőle, vajh hány éves, és kap-e ezért pénzt. A srác 17 éves volt, és természetesen járt neki lóvé, de hozzátette, ő bizony aktivista! Szegénykét bár nagyon megszántuk, a levelét az orra előtt téptük össze, és vele is megüzentük a KÖZPONTBA, ebben a lakásban rebellisek élnek.
Azóta szinte állandóan ugrásra készen várom, hogy újra megtaláljanak a Fidesz aktivistái. Mert ugye akár még ma is ránk törhetnek egy utolsó, mindent eldöntő rohammal. Például az iPades kommmandó! Csupán színtiszta meggyőződésből, mint az a fiúcska, aki szerintem azt se tudja még igazán, eszik-e a politikát vagy isszák.
