Most hogy hetek óta itt a strandidő, a 3-as metró új szerelvényeiben is élvezni lehet a hőséget. Hiába, az orosz csúcstechnológia, a ventilátorok nem igazán segítenek a hőérzeten. Sajnos, a dolgok jelenlegi állása szerint a mekk elekes felújítás után sem kapunk egy 21. századi metrót.
"Ez az amit nem lehet megunni..." - még ma is a fülemben cseng a 80-as évek reklámslágere. (Ez a poszt persze nem az életkoromról szól.) Na és milyen igaz! A 3-as metró témáján napestig el lehet rágódni. Viszont határozottan cáfolom, hogy nem lehet megunni. Mert én már ráuntam az évek óta tartó huzavonára és ígérgetésre. Meg arra, hogy magasról tesznek az utazóközönség igényeire. Ez is kezd Soros-ügy külalakot ölteni. Mármint ami a kormány, no meg Budapest főpolgármesterének hozzáállását illeti. Valamit a fejükbe vesznek, és attól semmi az égvilágon nem tántoríthatja el őket! Ja, és mindig nekik van igazuk... Nesze nektek, ezt kapjátok! Nem tetszik? Akkor még rosszabbat!
Ez bizony megroggyant
Nagyjából így tudom összefoglalni a történetet, ahogy az az elmúlt időszakban a fejemben összeállt. Először kezdődött azzal, hogy már nagyon fel kéne újítani Magyarország legforgalmasabb és legleterheltebb kötöttpályás vonalát. Mindig csak a felkiáltásig jutottak: kéne, kéne! De nem történt semmi. Elismerem, a háttérmunkákról nincs információm, tehát előfordulhat, hogy iszonyú sokat szerveztek, számoltak, kalkuláltak, csoportosítottak. Aztán időközben megújult a 2-es metró vonala és megépült a 4-es metró is, ami persze szintén hagy kívánni valót maga után. De ott legalább modern eszközön utazhatunk, ami klimatizált és nincs szükség sofőrre sem. (Az új metróvonal építése során lenyúlt pénzek miatt inkább nem pörgök, mert amilyen tételek ma országunkban illetéktelen zsebekbe vándorolnak, azok között akár el is törpül ez az összeg.)
Ahogy az lenni szokott, az elavult és lelakott rendszerekben, mint amilyen a kék metró (a pesti ember gyakran csak szín szerint emlegeti a vonalat), egyre szaporodnak a meghibásodások. A gyakori műszaki hibák talán valóban egyre súlyosabbak és vészjóslóbbak voltak (és vannak), de talán félig-meddig a média fújta föl a dolgokat. Ezt laikusként nem fogjuk megtudni. Annyit azonban bárki észrevehet, hogy a metró förtelmesen megroggyant. A külső és belső hihetetlen mértékben amortizálódott. Folyton füstöltek a szerelvények, megálltak az alagútban. Ma is csikorogva fékeznek. Ilyenkor jobb, ha befogjuk a fülünket. Igaz, hogy nemrég legalább a sínek egy részét cserélték másik használt sínre, így picit megnyugodhattunk. De a nagy munkák hátra vannak.
Na, majd az oroszok!
Frankó, hogy épp ezekre a nagy munkákra választották ki az orosz pályázót. Annyira hihetetlenül ultramodern technológiát, dizájnt és szuper alacsony költségvetést ajánlott, hogy a tendert más nem is nyerhette, csak ők. Plusz persze benne van a paksi atom, meg egyéb más seftelés a két kormány között. A budapestieknek pedig kuss. Örüljenek, hogy történik valami. Halovány nyökögést az ellenzék és a civilek részéről azért hallhatunk, de ahogy ezt már sokadik éve megszokhattuk, a kormány és a főváros egymásra mutogat, vagy általánosabb megoldásként egyszerűen semmibe veszi a tényekkel és számokkal alátámasztott kifogásokat.
Például tökre nem érdekes, hogy az állítólag felújított metrókocsik (azért állítólag, mert olyan hír is fölröppent, hogy ezek a kocsik raktáron maradt vadi újak a pocsék fajtából) drágábbak, mint az orosz gyártó legújabb, légkondis modellje. Mi van? Tényleg ennyire legalja népség vagyunk, hogy jó lesz nekünk a szar még drágábban? Egyezkedni persze erről sem lehet. Szóval, vannak ezek a felújított szerelvények. Több közlekedik már belőlük, ezért rengetegen kívülről és belülről is szemügyre vehették. Én legalábbis körbenéztem és figyeltem. Kezdem a jóval. Első pillantásra tetszett, hogy frissen van festve, hogy újak az ülések, hogy középen is van kapaszkodó oszlop és hogy van digitális kijelző. Aztán jobban megnéztem a dolgokat.
A neten többször is cirkuláltak képek a silány minőségről. Ja, tényleg. Valóban számos ponton látni, ahogy a zsanér, a csavar, az illesztés valahogy aszimmetrikusan sikeredett. Aztán volt az a vicces malőr a fakockával. Mindemellett azt sem mondhatnám, hogy a metró úgy siklik a sínen, mint kés a vajon. Sőt, fékezéskor inkább rángat egy kicsit (aludj el szépen, kis Balázs). Az ajtónyitó jelzőgomb totál fölösleges, az ajtók anélkül nyílnak. Ráadásul komótosan, késleltetve. Az ember hozzászokott, ha megállt a metró, ajtó tárul, és már rohanhat is. Az új kocsinál óvatosabban induljunk neki, nehogy lefejeljük a félig nyitott ajtót.
Majd elfelejtettem, a légkondi. Nos, az nincs. Merthogy az az árba nem fért bele. De legalábbis van egy olyan emlékem, mintha azért lenne felejtős, mert a szerkezet eleve nem bírta volna el a rászerelt klímaberendezést. Maradt az ósdi ventilátor. Fulladozunk is rendesen a nyári hőségben. Jobb, ha ehhez újabb 30 évig hozzászokunk. Hisz arról sehol nem találni infót, hogy esetleg az állomások lesznek majd klimatizáltak. A fogantyúkról meg csak annyit, akkor is elesünk, ha abba kapaszkodunk...
És a non plusz ultra
Tudom, tudom, ne legyek ennyire negatív. És ne túlozzam el a problémákat. Jó, rendben. Viszont legalább megteremtettem a kellő hangulatot a metró ügy bónusz pontjához. Ez pedig nem más, mint az állomások akadálymentesítése. Hát, nem sül ki a szemük a felelősöknek? Vagy ahogy Süsüben is megmondták: nőjön be az orra lika annak (tudjuk, kinek), aki teljes meggyőződéssel képes nyilatkozni, hogy nem kell lift, mert a metrót alig használják a kerekesszékesek. Nooormális? Naná, hogy kevesen használják, ha nem tudnak lejutni az állomásokra. Ezért kénytelenek alternatív útvonalon közlekedni. Na és akkor már maradjon is így? Csak egyszer kerülne ilyen helyzetbe a kedves főmufti, rögtön kiabálna a jogaiért.
Meg hát ugyebár az is jó válasz, nem fér bele a keretbe. A fővárosnak nincs több pénze rá, a kormány meg nem ad. De ez a tétel is ugyanúgy sántít, mint a többi. Gyakorlatilag a főváros vezetése és a kormány között nincs különbség. Mindenhol ugyanazok ülnek. Párttársak, rokonok, pajtások. És természetesen mindenhova jut pénz, ahova önteni akarnak: mondjuk a STADIONOKba! Persze, végül ferde pályás lifttel szeretnék orvosolni a problémát. Mégis, jobb ha kivárjuk a végét, mert ugyebár hazánkban sosem lehet tudni.
Konklúzió? Hagyjuk a fenébe a 21. századi, akadálymentesített, légkondis, modern metrót! Menjünk inkább a kerekesszékesekkel együtt az új, csilivili stadionokba!
