Vajon mi lehet az oka annak, hogy Orbán Viktor már 8 éve nyugodtan vívhatja szabadságharcát szövetségeseivel szemben? Mit tud ő, ami érinthetetlenné teszi az EU berkeiben?

Időről időre felröppen a hír, na most aztán már tényleg megkapja magáét Orbán Viktor: az EU elzárja a pénzcsapot, és eljárást indít Magyarország ellen. Valójában évek óta nem történt igazi ellenlépés. Mintha csak egy színjáték lenne az egész. Hivatalosan kerülik a társaságát, a színfalak mögött akár meg is veregethetik a vállát. De mi lehet ennek az oka? Vigyázat, olyan felvetések következnek, amelyekre semmi bizonyíték. Az összeesküvés-elméletek iránt rajongók viszont imádni fogják.

Legutóbb egy-két napig úgy tűnt, Merkel és Macron is sunnyog. Nem azonnal gratuláltak az újraválasztott kormányfőnknek. Többször hangoztatták is, mennyire tele van már a hócipőjük a magyar miniszterelnökkel. Macron azt nyilatkozta Orbánról, vele semmiféle értékközösséget nem tud vállalni. Aztán mégis elküldte gratulációját, és kifejezte reményét, sikeres együttműködésben lesz részük. Micsoda kettős beszéd. Egyrészt a nyilvánosság felé mossa kezeit, másrészt Orbánnak azt üzeni, örömmel dolgozik együtt vele. De mi a valóság?

Orbán évek óta akasztja ki az uniós vezetőket. Egyszer az illiberális államról vallott nézetei verik ki a biztosítékot, máskor a CEU körüli perpatvar. Még az Európai Néppárt, ami a Fidesz saját pártcsaládja, sem hagyta szó nélkül, amit a Fidesz-KDNP művel. Miközben mind elhatárolódnak Putyintól, addig Orbán barátkozik az orosz elnökkel. Miközben az EU összes tagországa aláírta az új kínai Selyemút ellen tiltakozó dokumentumot, addig Magyarország ebben is különutas politikát folytat. Mert Orbán rendszere ezt is megteheti.

De ahogy az köztudott, miniszterelnök urunk az uniós támogatásokat tárt karokkal várja. Az országba áramló uniós pénz pedig gyakran átláthatatlan útvesztőkön keresztül tűnik el, feltételezhetően a haverok zsebében. Az Unió eddig mégsem tett semmi hathatósat az ejnye-bejnyéken kívül. Talán az ő érdeke is, hogy ebben a nagy boldog családban legyen egy fekete bárány?

PISZLICSÁRÉ ÖSSZESZERELŐ ÜZEM  MEGMONDÓ EMBERREL

Meglehet. Nem is kell messzire menni, rögtön itt van Jean-Claude Juncker, az Európai Bizottság elnöke, aki rendre adóelkerülési botrányba keveredik. Mit is mondhatna hát ő Orbán Viktornak? Szóban talán elhatárolódik, de amikor találkoznak, egy félig lekezelő, félig baráti barackot nyom a magyar politikus fejére. Végül is, egyik kutya, másik...

Persze, ennél jóval komolyabb oka lehet annak, hogy egy kis autokrácia épülhet ki az Unió közepén. Nézzük először a legegyszerűbb elméletet, ami magyarázhatja az Orbán-rendszer érinthetetlenségét. Elképzelhető ugyanis, hogy az ide települt külföldi tőkének, illetve magának a külföldi tőkésnek még mindig jobban megéri békén hagyni a rendszert, mint fogni a cókmókot, és áttelepülni valahova máshova. Mert vannak szegényebb országok tőlünk keletebbre, de ennyire olcsó munkaerőt viszonylag ennyire képzetten, nehéz találni. Az adózás is kedvező a külföldi befektetőknek. Ezen felül pedig vámot sem kell fizetni az Unió határain belül. Tűrnek hát, és esetleg lebeszélik Merkelt és Macront a tényleges fellépésről.

Van ennél egy elvadultabb teória is. Mégpedig, hogy a vezető hatalmak eleve nem szeretnék azonos szinten látni a keleti tagországokat. Egyrészt érzékeltetik velük, kelet az továbbra is kelet. Másrészt jól jön egy olcsó régió. Harmadrészt pedig kiváló pufferzóna Oroszország felé. Vagyis ha Orbán Putyinnal barátkozik, barátkozzon, amíg nem lép túl egy uniós biztonsági kockázatot. Ehhez vegyük hozzá azt az elképzelést is, hogy addig jó Merkelnek és Macronnak, amíg létezik egy olyan piszlicsáré ország, mint hazánk, ahol a kormányfő olyan dolgokat mer mondani és tenni, amit Merkelék nem nyilváníthatnának ki, még ha konkrétan ugyanazt gondolják is. Szóval, Orbán egyfajta megmondó ember is, aki átvállalja a fekete bárány szerepét, akit jóízűen lehet szidni.

A PUDING PRÓBÁJA...

Végül pedig egy sokkal elrugaszkodottabb elmélet zárja a sort. Egy olyan elmélet, ami az előző lehetőségeket nyomokban tartalmazza, de ami azokon jóval túlmutat. Ha egyetlen mondattal kellene összefoglalni, azt mondhatnánk, minden előre le van vajazva. A szegény uniós átlagpolgár bármit gondolhat az Unióról, arról valójában fogalma sincs, a háttérben milyen mechanizmusok működnek. Minden a bizniszről szól. A politika és a gazdaság az EU-ban bizonyos hagyományokat követ, azok mentén halad, és próbál a jövőre tervezni. De az is látszik, hogy reformokra van szükség. Valami másra, valami újra. Mert a régi sémák szinte ciklikusan csődöt mondanak. Sőt, elavulnak.

Keresni kell hát egy újfajta társadalmi, politikai, gazdasági berendezkedést. Elméletekkel tele a padlás. A közgazdászok szívesen gyártanak hozzájuk újabbat. Ám mind teória marad, mindaddig, amíg ki nem próbálják őket élesben. Szükség van ezért egy laboratóriumi kísérletre is, hogy az elméletből valóság legyen. Magyarország kiváló tesztalany. Nem kell beáldozni a fejlett nyugati államokat, nem kell feszültséget kelteni a német vagy francia társadalmakban (anélkül is elég öntudatos civilek a szakszervezeteikkel együtt). A magyar meg amúgy is mindent tűr és elvisel, és hozzászokott már a szegénységhez és ahhoz, hogy irányítsák. Merkel és Macron, meg az összes többi nyugati fejes megnézi hát, mi történik akkor, ha egy csipet nyugati demokráciát és piacgazdaságot vegyítenek egy csöpp autokráciával, szabadságjogok korlátozásával, államosítással, oligarcharéteggel és keleti nyitással. Nekünk, magyaroknak más dolgunk sincs, mint túlélni a kísérletet...

Bármelyik felvetés is áll közelebb az igazsághoz, egyiktől sem leszünk boldogabbak. Valamiért Orbánt így is, úgy is megtűrik a királyi udvarban...