Ma is aktuálisak lennének Batsányi János közismert sorai? Jertek, s hogy sorsotok előre nézzétek,vigyázó szemetek Párizsra vessétek!
A történelem ismétli önmagát, szokás mondani. Erre sok esetben találunk is példát. Akár a jelenkor eseményeire is ráhúzható egy előkép. Talán csak a középiskolában fejünkbe vert versrészlet miatt tűnik úgy, a példát Párizsban mutatják, itthon csak követni kell. De talán van benne igazság is. Annyi feltétlenül, hogy az eltunyult, és ingerküszöbében totálisan kiakasztott, rettegő magyar társadalom észrevegye, egy országos összefogásnak, egy igazi és határokat feszegető erődemonstrációnak meglehet az eredménye. Ám ahhoz a legyintést, a lemondást, a behódolást félre kell dobni.
Ebben a 8 évben kiépült hűbérúri diktatúrában (érdekes fogalomzavar vagy káosz, de az orbáni kormányzás már csak ilyen: minden elnyomó rendszerből beépíti magába a hatékony eszközöket) szinte egyetlen út maradt arra, hogy a jó nép érvényesítse óhaját és akaratát. Az ERŐ! És itt egy újabb magyar költő velőnkbe ivódott sorai következnek: Habár fölűl a gálya, s alúl a víznek árja, azért a víz az úr! Ezt az igazságot sikerült kigyomlálni a birka magyar lélekből. Hiába ágálunk, de bizony most is utcára vonultak a szakszervezetek, a demonstráció ismét hamar elhalt. Eleve a jó nép zöme már ki se dugja orrát a lakásból. Több évnyi hiábavaló békés vonulás után sokan saját mikróvilágukba fordultak, hogy legalább a mindennapok apró örömeit, amelyeket még meghagyott a SZÖRNY, élvezhessék.
Az eredménytelenség és a hatalom arrogáns elnyomása együtt apátiát okoz. Persze, 8 éve kellett volna elolvasni a kockázatokról és mellékhatásokról szóló, apróbetűs részt. Ma már késő! Csakis a drasztikus beavatkozás maradt. Ehhez azonban szükség lenne egy olyan szikrára, ami végre be is lobbantja a tüzet. A rabszolgatörvény sem durrant elég nagyot. Eddig legalábbis nem. Meg persze reflexszerűen jön a válasz, eddig is mindig az lett, amit Orbán akart (ld. CEU), ezúttal is lenyomja torkunkon az elképzeléseit. (Arról nyilván külön lehetne értekezni, hogy egyébként akik kitalálták a túlóratörvényt, mennyire foghatók túlórára, és megvárják-e, hogy 3 év múlva kapják meg érte esetlegesen a járandóságot???)
Sajnos, a rendszer is tisztában van vele, hogy senki nem akar forradalmat, agressziót, elszabadult indulatokat, lövöldözést. Nagy nyugalomban építik hát tovább a totális elnyomást, és ötlik ki újabb abszurd és cinikus intézkedésüket. Pedig, végre robbannia kellene a lőporos hordónak, hisz a börtön falai ma másképp már nem ingathatók meg. Valószínűleg nem egy eldugott zsákfaluban fog ez a bomba robbanni, hisz arra teljes az agymosás és a megfélemlítés. De még a nagyvárosokban is sokan robotüzemmódban szajkózzák, amit a közmédiában hallanak. Abban a közmédiában, ahol egyébként a franciaországi megmozdulásokat is inkább úgy állítják be, mintha kvázi a csőcselék lázadna a legitim hatalom ellen. És emellett a külföldi hír mellett szót sem pazarolnak a magyarországi demonstrációra. Mert amiről nem beszélünk, az nem létezik.
Holott nagyon is létezik, mint egy búvópatak. És csak remélni lehet, hogy a víz árja az előtt mutatja meg erejét, hogy Orbán végleg saját szotyolaköpködős, focimániás szintjére rohasztja az egész országot, ahol nincs szociális jólét, nincs kultúra, nincs szellem, nincs tisztesség, nincs szolidaritás, nincs lélek, csak a reménytelen sorvadás, a besúgás és a nihil (meg egy fegyverkező despota). Ezért talán valóban aktuális Batsányi néhány sora: vigyázó szemetek Párizsra vessétek! Hisz már megint a dekadens, haldokló Nyugaton mutatják meg, mit kellene tenni akkor, ha változtatni szeretnénk!
