Fejjel a témának

KARAMBOL

KARAMBOL

Elérte a kampány, hogy hányjak a politikától

2018. március 25. - Kibeszélő

Hogyan váltam szenvedélyes hírolvasóból apolitikus állampolgárrá? Kizárólag az ocsmány kampány tehet róla. És hol van még a vége?

Nekem a napi Index-böngészés olyan, mint másnak egy falat kenyér. Pótolhatatlan, nélkülözhetetlen, élni sem tudnék nélküle. Immáron tizensokéve így indul a napom. Meg így is végződik. Bár Index-függőségem szabad szemmel is jól látható, soha nem telepítettem hírolvasó appot, soha nem követtem be a Facebookon, semmi ilyesmi. Minden egyes alkalommal beírom szépen a browserbe, hogy index.hu. Lúzerség? Az. Máskülönben meg fanatizmus. Nem nyugszom, amíg meg nem kapom a napi Index-adagomat.

Különösen fogékony vagyok a bel- és külpolitikára, no meg a gazdasági hírekre. Rengeteg időt töltök el hírolvasással, iszonyú energiákat invesztálok ebbe a tevékenységbe. Merre hévezett az országban a vezír, hogy mosolygott ezer foggal Trump az iskolai lövöldözést túlélő srác kórházi ágyánál, hogyan hat a svájci sajt zsírtartalma bizonyos észak-koreai illetők nadrágméretére, mi jellemzi a bitcoin-milliomosokat? Engem ez mind rettenetesen érdekel, nem győzöm magamba szívni a sok infót.

pari_1.jpg

Az idei választási kampány eleinte még szórakoztatott. Ahogy adogatta egymásnak a labdát a jobb és a bal oldal. Aztán az elmúlt hetekben felgyorsultak az események, és néhány napja megdöbbenve tapasztaltam, hogy apolitikussá váltam. Én, aki mindig azt hangoztattam, hogy igenis olvasni, tájékozódni majd pedig szavazni kell, mostanában arra is nehezen veszem rá magam, hogy lenyomjam a torkomon a napi Index-adagomat.

Mert értem én, hogy közelednek a választások, így durvul a kampány is. De nagyon nehezen veszi be a gyomrom, hogy naponta a pofámba röhögnek a politikusok.

  • Hiába derül ki ezerszeresen is, hogy védhetetlen a külföldi vadászatom, ti tőlem akkor se szabadultok meg soha!
  • Elmebetegségeket beszélek a világ legélhetőbb városáról, és tudom, hogy a többség hisz nekem!
  • (Előre megfontolt szándék NÉLKÜL) ovisokkal videóztatom magam, kinyomom a Facebookra, természetesen a szülők előzetes írásbeli engedélye nélkül, és senki sem fog pampogni, hogy képmáshoz való jog!
  • Nem én voltam a balek, az ellenzék próbál hírbe hozni egy csalóval, meg 1300 milliárddal!

És ez még csak a jéghegy csúcsa. Mindehhez elég naponta csak a címlapos cikkeket olvasni, még le se görgettem egy centit se.

Fogalmam sincs, ki fogja nyerni a választásokat, lesz-e kormányváltás, koalíció, összefogás, miegymás. Én csak szeretném visszakapni a régi hírolvasó kedvemet. Meg a hitemet: a politikus nyomokban embert tartalmaz.

 

Kép forrása: index.hu

Menj szavazni, az oroszok már a spájzban vannak!

Tisztában vagyunk azzal, milyen fontosak a választások? Szeretnénk saját életünket szabadon irányítani? Szeretnénk, hogy ne egyetlen jelöltre lehessen leadni a voksunkat?  Szeretnénk, ha ez így is maradna? Hát, akkor ébresztő! 

Ébresztő, magyarok! Ha eddig legyintettél, és azt mondtad, úgysem változik semmi, nem tőled függ, mi lesz jövőre, akkor itt az ideje másként állni a dolgokhoz. Most még lehet! De mi történik, ha a 8 éves ámokfutás tovább folytatódik?

Erre van egy sci-fi verzióm. Azért biggyesztem rá egyelőre a science fiction jelzőt, mert bizonyos korlátok még kordában tartják ezt a folyamatot. Talán az EU- és NATO-tagság ma még garancia arra, hogy jelenlegi szövetségeseink oldalán maradjunk. Talán garancia arra, hogy valamilyen mértékű demokráciában éljünk. Ugyanakkor pontosan itt, Európa közepén, évek óta láthatjuk, hogy egy-két dorgáló szó kíséretében azt csinál a kormány és a Fidesz, amit akar.

Például hihetetlenül lecsökkentheti az ellenzéki sajtó mozgásterét, így korlátozva a sajtó- és szólásszabadságot. Simán elmutyizhatja a magyar és az uniós adófizetők pénzét. És megtámadhatja a civil szervezeteket. Folytonos gyűlöletbeszéddel kikezdheti az ENSZ-tagságunkat is (bár nyilván, onnan nem fognak kihajítani). Minden, nem rájuk szavazó magyar állampolgár nevében is lejárathatja az országot. Nem beszélve arról, hogy mell döngetve éltetheti az illiberális, vagyis irányított demokrácia modelljét. Ezzel tisztelegve olyan diktátorok előtt, mint Putyin és Erdogan. És mindennek megkoronázásaként Orbán Viktor, a magyarság egyik legszentebb ünnepén, mint minden magyar miniszterelnöke, nem ünnepelt, hanem fenyegetett. Méghozzá nyíltan. Jaj annak, aki az útjába áll. Jaj annak, aki másképp gondolja... Kezdhetünk rettegni!

Ha mindezen kicsit is eltöprengünk, szinte kiabál a lehetséges folytatás. Az én sci-fi verzióm tehát így néz ki.

  • MEG KELL SZÜNTETNI MINDEN ELLENZÉKI ORGÁNUMOT.
  • BE KELL ZÁRATNI MINDEN CIVIL SZERVEZETET, AMI NEM A CÖF.
  • MEG KELL BÜNTETNI A MÁSKÉNT GONDOLKODÓKAT (RÁJUK KÜLDENI A NAV-OT, RENDŐRSÉGET, HÁZMESTERT).
  • TOVÁBB KELL ZÜLLESZTENI AZ OKTATÁST, MERT ROBOTOKRA VAN SZÜKSÉG (LD. BÉKEMENET).
  • TRÜKKÖS MÓDSZEREKKEL TOVÁBB KELL SZIGORÍTANI A VÁLASZTÁSI RENDSZERT. A CÉL: KIZÁRÓLAG EGY JELÖLT LEGYEN A VÉGÉN!

orban-putyin.JPG

Ha még itt nem is tartunk, de ez a szép új jövő egészen közel került hozzánk. És ettől még a kerítés sem véd meg a déli határainknál... Mert a példakép tőlünk Keletre van. Vigyázó szemetek Moszkvára vessétek! Oroszország vasárnap választott. Putyinnak egyetlen veszélyes ellenzéki ellenfele volt. Őt kizárták a választásokból. Még egy oligarcha lánya jelentkezett kihívónak, de ahhoz a nő Putyin hozzájárulását és áldását kérte. Ezek után a majd 150 milliós ország választópolgárai a büfével és zenével hangulatossá varázsolt szavazókörökben bedobhatták cédulájukat, amelyen az X-et sok-sok vacillálás után egyetlen jelölt neve mellé húzhatták. Akit úgy hívnak: PUTYIN.

Ez a putyini rémálom környékez bennünket, aminek itthon lelkes rajongói vannak. Hisz a napokban nyilvánosságra hozott közvéleménykutatás szerint Oroszországot és az orosz zsarnokot épp a Fidesz táborában csípik a legjobban. Biztosan tudják ezek a fideszes szavazók, mit szeretnének? Biztosak benne, hogy a Fidesznek valóban Magyarország az első? Annak a Fidesznek, ahol a legtöbb volt komcsi üldögél? Valóban pont azokhoz kell törleszkedni, akik 1849-ben, 1945-ben és 1956-ban letarolták az országot? Akik befészkelték magukat ide 45 évre? Akik ellen felmenőink annyit küzdöttek? Valóban ezt szeretné Orbán Viktor?

Műfüves focipálya már épült, bölcsőde még mindig nem

Adott egy lepukkant település, amely büszkén hirdeti, hogy elnyerte a városi címet és rangot. Ez idáig tök jó. Hamar felhúzták a városi sportcsarnokot, a városi műfüves focipályát, no meg a "Köszöntjük Városunkban!" táblát is. A beígért városi bölcsődének viszont nyoma sincs...

Nevezhet nyugodtan bárki demagógnak, de én szeretem a lélegeztetőgépes hasonlatot. Tökre tudok vele azonosulni, bár még egyszer sem voltam rászorulva a tudomány ezen vívmányára. Isten látja lelkemet, stadionban sem jártam még soha. De, ha választani lehet, akkor én az előbbit tartom alapfelszerelésnek egy nem olyan hú de menő focinagyhatalom országban.

Ha pedig az ember kiköltözik a zöldbe, egészen pontosan egy olyan kisvárosba, amely kifejezetten gyerekbarátnak hirdeti magát, legalábbis elvárná, hogy állami bölcsőde álljon a családok rendelkezésére. A szóban forgó településen három azaz három újépítésű lakónegyed csalogatja a vidéki levegőt szívni vágyó kisgyerekeseket. Akik jönnek is tömegesen. Az szerintem nagyon is jellemző a magyarországi viszonyokra, micsoda pletykákat lehet hallani egy bizonyos nagyhatalmú TSZ-elnökről, aki élet és halál uraként működött közre az egykori szántóföldek parcellázásánál. De ez csak szóbeszéd, erre nem adunk. Fordítsuk figyelmünket a tények felé!

Mert szuper ám, hogy csodálatos új lakóközösségek nőttek ki a földből, de az infrastruktúrafejlesztés igencsak házagosan valósult meg. A városi óvodát folyamatosan toldozgatják-foldozgatják ugyan, de valahogy a kisebb gyerekekre (1-3 éves korosztály) egyszerűen nem gondolnak. Vagy gondolnak, de nem úgy. A városi cím elnyerésekor a polgármester szívhezszóló beszédben jelentette be, hogy természetesen fog épülni bölcsőde, hogyne, már a pénz is megvan rá, pályázati, naná! Aztán valahogy semmi sem történt. Azaz dehogynem.

kids-at-swing-1185902_960_720.jpg

Gombamód kezdtek szaporodni a fizetős családi napközik a város különböző pontjain. Jelenleg éppen hat várja tárt kapukkal az arra érdemes közönséget. Hogy mi áll ennek a hátterében? Az önkormányzat - ki tudja miért? - úgy döntött, hogy nem épít bölcsődét. Viszont egy baromi nagylelkű gesztussal felajánlotta, hogy átvállalja a  családi napközi havi díjának felét. Ez egészen addig a pillanatig jól hangzik, amíg nem kezdünk el számolni. Ugyanis a maradék díj, amit ki kell csengetni a szülőknek, még mindig a háromszorosa annak, amit egy állami bölcsődében kell fizetni (aka étkezési hozzájárulás).

Ez az álszent eljárás már önmagában is vérlázító. De akkor még tegyük hozzá, hogy az önkormányzat támogatásában csak az a család részesül, amely be tudja mutatni mindkét szülő munkáltatói igazolását. A magyaroroszági munkaadók átlagos bejelentési hajlandóságát ismerve ez időnként megugorhatatlan akadályt jelent...

Közelednek a választások. A "független" polgármester nem átall naponta posztolni arról, hány kilométer járdát építettek az elmúlt években, hány boldog gyermek rúgja a bőrt a műfüves focipályán, és általában is mennyire büszke az ő kis ékszerdobozára.

Szerintem pedig kellene állítani egy táblát a település határába (közvetlenül a rovásírásos helységnévtábla és a városi köszöntős elé): BELÉPÉS CSAK 3 ÉV FELETT, SZOBATISZTÁN!

 

Kép forrása: pixabay.com

 

Kivel dönthető meg ez a rezsim? Lehet, hogy a FIDESZ mindent előre levajazott?

Na de, akkor kire szavazzak? Három héttel a választások előtt erre a kérdésre továbbra sincs egyértelmű válasz. Egy biztos, kormánypártra soha.

Ha csak a felszínt látja a választópolgár, már akkor is megzavarodik, és döntésképtelen lesz. A Fidesz rendesen tolja a kampányt. Megint egy zsák krumplival és Erzsébet-utalvánnyal akarja bebiztosítani magát. Eszköztára persze ennél jóval szélesebb. Egyrészt Rezsi Szilárd beszól, hogy az E.ON ne avatkozzon bele a választásokba azzal, hogy a piaci folyamatok miatt árat csökkent. Másrészt a kormány (tehát a Fidesz) a VEZÉR utasítására ráveszi az állami szolgáltatót, hogy térítsen vissza manit, mert olyan borzalmas volt a tél, meg egyébként is elbírja azt a magyar gazdaság.  Az Erzsébet-utalvány továbbra is örökzöld sláger. Sőt, a postásokat azzal motiválják a gyors kihordásra, hogy minden sikeresen kézbesített utalvány után néhány forint jutalmat kapnak.

Aztán beszélhetnénk a folyamatos Sorosozásról, meg Enszezésről. A félelem- és gyűlöletkeltés egy jól bevált  trükk. Mindenképp el kell hitetni a bugyuta állampolgárral, hogy ha a VEZÉR bukik, akkor barbár hordák sóval szántják fel Mária országát. Templomban a misén ezt hirdetik, kulturális eseményen így nyitják a műsort. Most kell meggondolni, hova húzzuk az X-et, mert akár a magyar népdalok is nyomtalanul eltűnhetnek, ha rosszul választunk!  De mindez csak a jéghegy csúcsa. 

soro.jpg

Ha azonban még ennél is jobban tájékozódik a tisztes választópolgár, nemcsak tanácsatalanná válik, de a szebb és európai jövőbe vetett hite is elhagyja, a kedve meg egyenesen elmegy az élettől. Ami biztos, a Fidesz mindent megtesz azért, hogy az egyébként is kaotikus állapotok átláthatatlanabbak legyenek. Kiderülhet bármi a tárca nélküli miniszterről a VEZÉR családtagjairól, az érintettek nem zavartatják magukat. Megy a hablagy. Magyarázat, pláne lemondás, nincs. A fanatikus szimpatizánst persze ez nem tántorítja el. Mert elhitte, hogy Fidesz nélkül nincs élet. És inkább lopjanak, csaljank, hazudjanak, rohasszák le az országot, csak ne engedjék be a barbár hordákat. Mindenki más, akinek igazság- és erkölcsi érzetét sérti, ami az országban folyik, bekaphatja. Ők nem magyarok. Vagyis az oszd meg és uralkodj elve évezredek múlva is sikerrel vizsgázik.

És ha a választópolgár mégis felismeri, ez így nem mehet tovább, és változást szeretne, akkor hiába keresi a biztos ellenfelet. Több, nem kormánypárti orgánumban is megszellőztették, a Fidesz csápjai mindenhova elérnek. Besúgókat, pártkatonákat telepítenek ellenzéki tömörülésekbe. Aki beépült sejtként igyekeznek félrevinni az ellenzéki pártban zajló folyamatokat. Főleg, ami a választásokat illeti. Ha pedig nincs beépült tégla, akkor szimplán zsarolják a zsarolható embereket. Sajnos, az ellenzék is tele van lejárt szavatosságú áruval. Vagyis politikussal. Sokaknak van vaj a füle mögött, és erről a Fideszben tudnak. A 444.hu írt arról, hogy miután Botkát egyhangúlag választotta meg az MSZP miniszterelnök-jelöltnek, rögtön beindult az áskálódás. Természetesen a Fidesszel egyezkedő MSZP-s politikusok segédletével lehetetlenítették el Botkát. Aki visszalépésekor célzást tett arra, ebben a lejáratásban vastagon benne vannak bizonyos MSZP-s politikusok is

botka.jpg

Karácsony Gergelyt is állítólag a Fidesz jóváhagyásával állították az MSZP élére. Mert ő nem MSZP-s, ezért nem kezdik ki, és nem szól bele a leosztásba. Ha mindez igaz, ebben az összefogásban sem hihetünk jobban, mint abban sem, hogy majd a Jobbikkal egyezkednek ellenzéki oldalon. Az Együtt alig mérhető. Ennek ellenére Juhászt ott ütik, ahol érik, mert úgy tűnik, ő szeretné az ellenzék összeállását. Az LMP hátterét korábbi posztban elemezgettük. Erre nem térnénk ki. A lényeg, ott is vannak kérdőjelek. Csupa kérdőjel az is, bármelyik pártnak érdeke-e összefogni és legyőzni a Fideszt. 

Ekkor jutunk el lassan a Jobbikhoz. Ami az utóbbi időben valóban vállalhatóbbá vált. Köszönhetően cukiság kampányának. Mert mégiscsak mennyire szimpatikusan nyilatkozik Vona Gábor. Tök emberi. És Dúró Dóra nagyon beérett néhány év alatt. Jót tett neki az anyaság. Korábban nyámnyila nebáncsvirágként jelent meg a nyilvánosság előtt, hiteltelen is volt, bármit nyilatkozott. De ma vannak meglátásai, jókat mond, azt is érthetően. Rajtuk kívül is akadnak normális arcok. Vidéken nagyon nagy támogatottságú a párt. Igazi kihívója lehet a Fidesznek. Ez a támogatottság azonban nem elég. Nekik is szükségük lenne az összefogásra. Viszont szemernyi hajlandóságot sem mutattak rá eddig. 

jobbik.JPG

Szálljunk le most ebből a rózsaszín Jobbik felhőből. Nem eszik olyan forrón a kását. Szóval emlékezzünk csak vissza arra, néhány évvel korábban hogyan is nézett ki ez a párt. Elég csak a Magyar Gárda menetelését megemlíteni, vagy azokat a nyilatkozatokat, amelyektől egy jó érzésű embernek felállt a hátán a szőr. Ez a Jobbik valóban már a múltté? Igaz lenne, amit Vona a napokban mondott: még ő is változik? Vagy ez csupán a külsőség, hogy minél szélesebb köröket győzzenek meg arról, érdemes rájuk szavazni? Aztán, ha ők kerülnek hatalomra, újra masírozhat a Magyar Gárda?

Kérdés kérdés hátán, tanácstalanság tanácstalanság hátán. A Fidesz remekül kavarta a lapokat, egyes gyarló ellenzéki remekül játszik össze a Fidesszel, hogy saját ülepét ezután is jó helyre tehesse. A választópolgár meg leshet a likon. Ember legyen a talpán, aki tudja, kivel dönthető meg ez a REZSIM. Talán a Kétfarkú Kutya Párttal?

Az elmúlt 8 év arról is szólt, hogyan silányították le a NEMZET fogalmát

Ebben az országban a NEMZETI szót lassan, de biztosan kisajátította és lejáratta a hatalom. Mert minden, ami ma nemzeti, csak nyomokban tartalmazza a minőséget és a korrektséget. Lássunk négy példát!

1. NKM - NEMZETI KÖZMŰVEK

Egy egyszerű halandónak úgy tűnhet, a Nemzeti Közművek egy egyre terebélyesedő állami szolgáltató cég. Van ott földgáz, áram és távhő. Mindezt kedvenc kormányunk valószínűleg a rezsicsökkentés és államosítás égisze alatt hozta össze. A hajdani Főgáz is így lett NKM Földgázszolgáltató. Ami pedig a szolgáltatás minőségét illeti, nos, arra kiváló sztorim van.

Egy lakásfelújítás során a tulajdonosnak le kellett cserélnie a gázórát. Ezt a műveletet egyébként a mérésügyről szóló törvény szabályozza. A tulajdonos tehát úgy hitte, majd jön egy szaki a központból, lekapja a régit, és felteszi az új órát. Mindezt ingyen. A gázórát azonban díj ellenében cserélték. A magyarázat pedig annyi, hogy ha a cserét lakásfelújítás címén kérik, annak ára van. Nyilván, ebbe a kitételbe, ha egyszer le van írva, nem lehet belekötni. Annál inkább kifogásolható a szolgáltatás ára. Hiába végzett 2 perc alatt a szerelő, hiába volt olyan könnyű a feladat, amit egy ügyes gyerek is el tud végezni, a számlán vastagon fogott a tinta. A tulajdonos persze felháborodott az összeg miatt, és azonnal tisztázni akarta a szolgáltatóval.

nkm.jpg

Ekkor tudta meg, hogy a NEMZETI KÖZMŰVEKnél a kiszállás alkalmával mindent megkezdett 5 percet 15 percnek számolnak. Vagyis, ha fél órát tartózkodott a szaki a lakásban, akkor azt végül másfél órára hozzák ki. Ezen felül hivatalosan 2 szerelőnek kell megjelennie, és ez papíron akkor is így van, ha valójában egyetlen egy ember jelent meg. Így tehát a munkalapon végül is 2 ember szállt ki a tulajhoz másfél órában. Mit lehet tenni, ha ez a szabály, ez a szabály. Fogadjuk el, és fogjuk be a pofánkat.

2. NÉBIH - NEMZETI ÉLELMISZERLÁNC-BIZTONSÁGI HIVATAL

A NÉBIH már a nevében is tiszteletet parancsoló intézmény. Bár engem ez a mozaikszó sok minden másra emlékeztet, csak nem a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatalra. Na, de a lényeg nem is ez. Sokkal inkább az a furcsa hozzáállás, ami a hivatal részéről tapasztalható. A kisember annyit vesz észre a hivatal ténykedéséből, hogy a híradóban nagy csinnadrattával bejelentik, egy piaci hentesnél penészes volt a hurka, le kellett foglalni az árut. Rosszabb esetben be is kell zárni a boltot. És persze ott vannak a bírságok is. Egyébként azt még egy szimpla vásárló is látja, hogy penészes a felvágott, ahhoz nem kell szakértelem.

nebih.jpg

Amikor azonban egy vállalkozó azért keresi a NÉBIH-et, hogy az épülő hűtőházához szálljanak ki, mert szeretne mindenféle előírásnak megfelelni (és javaslatokat is szívesen fogad ez ügyben), akkor a kérést visszautasítják, mondván, arra már nincs elég ember. Természetesen akkor majd akad ember, amikor szét kell nézni az új hűtőházban. És nyilván találni is fognak valami jó kis szabálytalanságot, ami után jöhet a BÍRSÁG.

3. NAK - NEMZETI AGRÁRGAZDASÁGI KAMARA

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy vállalkozás, amelynek a profilja a kereskedelem. Ennek megfelelően korábban a kereskedelmi és iparkamarához tartozott, és a tagdíjat is oda fizette. Bár hogy ebből volt-e bármilyen haszna a cégnek, a tulajdonos nem tudja. Aztán egyik évben odafönt hirtelen rájöttek, hogy nem lesz ez így jó. Mivel élelmiszerrel kereskedik, ezért mégiscsak köze van valamennyire az agráriumhoz. Átsorolták hát sebtiben az agrárkamarához. Azon nyomban küldték is a levelet, immár oda fizessék a tagdíjat, ami a korábbi pár ezer forint helyett kereken 1.000.000 Ft. Bizony, jól olvassák, egymillió forint.

nak.jpg

És még fokozni is tudom, mert az agrárkamara azt is közölte, hogy a tagdíjat visszamenőleg is rendezni kell. Pontosan onnan kezdve, amikor odafönt átdobták a vállalkozást a NEMZETI AGRÁRGAZDASÁGI KAMARÁhoz. A végösszeg 3.000.000 Ft-ra rúgott. A tulajdonos mit tehet? Befoghatja a pofáját. És hogy van-e az egymillió forint mögött szolgáltatás? Úgy tűnik, nem sok. A vállalkozás tavaly júniusban kereste meg az agrárkamarát néhány kérdéssel. A kamara azóta sem tudott válaszolni, hiába hívták fel, hiába írtak emailben és levélben. Rengeteg dolguk lehet, az tuti. Iszonyú munka lehet ennyi milliót pakolgatni, és azzal elszámolni. A kamarai tagokra nem marad idő.

4. NÚSZ - NEMZETI ÚTDÍJFIZETÉSI SZOLGÁLTATÓ ZRT.

Hogy ne vesszünk bele az útdíj-fizetés rejtelmeibe, maradjunk annyiban, a 3,5 tonna feletti járművek az e-útdíj rendszer szerint fizetik az úthasználati díjat. Ez azt jelenti, azok a vállalkozások, ahol fuvaroznak, biztosan így fizetnek, és biztosan több útszakasz után, mint egy sima személygépkocsi. Sőt, az sem mindegy, mi a szállítás útvonala, hisz az útdíjak annak megfelelően is változhatnak. Ha tehát egy teherautó a sofőr figyelmetlensége miatt (mert ugye ő is ember, elvétheti a lekanyarodást) nem azon az úton halad, amelyért előre fizetett a vállalkozás, hanem egy másikon, a drága NÚSZ küldi is a levelet. Akármilyen rövid szakaszról is lenne szó, és akármennyit is perkált a vállalkozás egyébként előre, a szóban forgó NEMZETI intézmény magasról tesz rá.

nusz.jpg

Mert a szabály, az szabály. A vállalkozás azt a néhány száz métert nem fizette ki. Ne is várjunk rugalmasságot egy állami szervtől. Mert ha a NÚSZ rugalmas lenne, akkor egyik útszakaszra kifizetett díjat átcsapná az alá, amelyiket végül a teherautó tévedés folytán használt. Mivel azonban az túl egyszerű megoldás lenne, és semmi bevételt nem termelne, ezért a NEMZETI ÚTDÍJFIZETÉSI SZOLGÁLTATÓ ZRT. 140.000 Ft-ra bünteti a vállalkozást. Nincs kecmec, nincs pardon! Ehhez is csak gratulálni tudok.

És persze akkor még nem beszéltünk a NEMZETI TRAFIKOKról, és magárról a NER-ről, azaz a NEMZETI EGYÜTTMŰKÖDÉS RENDSZERéről! Úgy gondolom, joggal jutottam arra a következtetésre, hogy az utóbbi évek NEMZETIesedése egy olyan szemfényvesztés és cukormáz egyben, amely a NEMZET leszarását és meglopását leplezi.

A magyar munkavállaló bármit lenyel, tényleg, bármit!

A hétvégi ingyenmunka alapelvárás, a gyakornok ne akarjon haza sietni a munkaideje végén, a munkavállaló nyelje le, ha időnként csökken a fizetése, a bejelentett munkabért pedig egyszerűen felejtse el. Magyarország 2018.

Hazánkban immáron ipari méretekben zajlik a jogtiprás, miért lenne ez másként a munkahelyen? Következzék hat tanulságos történet a jelenből:

1. Kevesebb lett a fizud, maradhat?

"Eleve nem magas a fizetésem, hó végéig épp csak elegendő, pedig a feleségem is dolgozik. Nemrég a főnököm egy bizalmas beszélgetés során jelezte, hogy most egy pár hónapig 40 ezerrel kevesebbet ad majd kézbe, mert elég gyér a forgalmunk. Nevezzetek Nyúl Bélának, de ötven év felett, két kiskorú gyerek apjaként nem nagyon merek ugrálni, inkább szorosabbra húzzuk a nadrágszíjat. Óriási szerencse, hogy semmilyen hitelt nem törlesztünk. Közben tudom, már az sem normális, hogy nem vagyok a teljes fizetésemre bejelentve. De inkább ez, mint a közmunka." (László, 52)

2. A hétvégi munkát elvárjuk, de nem tudjuk kifizetni

"Egy korábbi cégemnél már az interjún jelezték, hogy rendszeresen kell majd hétvégén is dolgoznom. Természetesen azt ígérték, hogy ki is fizetik. Fizetésnapkor viszont jött a meglepetés: nem jelent meg a számlámon a plusz pénz. Mint a régi motoros kollégáktól megtudtam, még soha senkinek nem fizették ki a hétvégi munkáját. A hivatalos magyarázat az volt, hogy "ez nincs benne a büdzsében". Én addig jártam a főnök nyakára, míg kibuliztam, hogy a ledolgozott hétvégi napokat adja ki szabadnapnak. Nagyon furcsa érzés belegondolni, hogy én voltam az első alkalmazott, aki elő mert állni ezzel a követeléssel, a többiek simán benyelték az ingyenmelót. No, divatot nem teremtettem vele, soha senki nem mert szólni azután sem, engem meg a próbaidő vége előtt elküldtek (gondolom, mint veszélyes bujtogatót)." (Anita, 35)

secretary-129.jpg

3. A gyakornok ne siessen sehova

"A diplomaszerzés előtti utolsó évben találtam magamnak egy szuper gyakornoki állást, már az első napon volt feladatom, rendesen bedobtak a mély vízbe. Nagyon tetszett a munka, borzasztóan örültem, hogy tanulok is valamit, nem csak aktatologatónak vettek fel. A munkaidőm végén kimerülten, de annál elégedettebben álltam fel az íróasztalomtól, és indultam a kijárat felé. Már a kabátomat vettem épp, amikor a főnököm minősíthetetlen hangnemben rám ripakodott, hogy engedély nélkül hogy merek haza menni. Közölte, hogy a munkaidő itt csak jelképes, nem számít, hogy végeztem-e a feladataimmal vagy sem. Mindig köteles vagyok megkérdezni a többieket, hogy segíthetek-e. Ergo felejtsem el a magánéletet, a hobbit, a különórát, a szakdolgozatom írását, itt az a jó munkaerő, aki sokáig marad az irodában. Aki utolsónak oltja le a villanyt, az még jutalmat is kap...Talán mondanom sem kell, hogy nem mindig volt elegendő feladatom, más sem tudott rám testálni semmit, tehát kénytelen voltam plusz egy órán át munkát mímelni (értsd: netezni, csetelni), hogy lelkes munkaerőnek tűnjek. Vajon a főnöknek ebből - a hatalma fitogtatásán túl - mi haszna volt?" (Niki, 29)

4. Két ember munkájára elég egy is

"Már az interjún közölték, hogy időnként kell majd túlóráznom, amit nem fognak kifizetni. Friss diplomásként nagyon boldog voltam, hogy szinte azonnal sikerült elhelyezkednem a szakterületemen, így nem nagyon morogtam. Ide nekem az oroszlánt is, egy kis túlmunka csak nem árthat meg! Nagyon meglepett, hogy már az első napon beváltották az ígéretüket. Délután öt helyett fél tízkor indultam haza. Másnap is,sőt harmadnap is. És nem laktam közel. Próbálkoztam kilenc helyett nyolcra járni, de ugyanúgy fél tíz és tíz között végeztem, méghozzá rendszeresen. Hamarosan világossá vált számomra, hogy a túlóra egészen pontosan abból fakadt, hogy két ember munkáját végeztették velem. Hiába tanultam bele nagyon gyorsan a feladataimba, s váltottam villámüzemmódba, minden nap sötétedés után kapcsoltam ki a gépemet, még nyáron is. Kaptam ígéretet ugyan, hogy majd vesznek fel mellém valakit, de ez csak illúzió maradt. Végül az egészségem mondta be az unalmast, úgyhogy kénytelen voltam váltani. Nem olyan érdekes, nem annyira szakmába vágó, de legalább van időm munka után pihenni és magánéletet élni." (József, 28) 

5. Vitorlásra van pénz, járulékra nincs

"Egy magyar tulajdonú kisvállalatnál helyezkedtem el, ahol az interjú egyik fő témája az volt, hogy amíg ilyen magasak az adók és járulékok, nem tudnak a teljes fizetésemmel bejelenteni. Egyszerűen nincs rá keret. Több szempontból is megfelelt a pozíció, úgyhogy rábólintottam erre a megkötésre. Aztán meg nem győztem csodálkozni. A tulajdonos, aki pár napja még könnyes szemmel hivatkozott a kedvezőtlen gazdasági környezetre, a legkülönbözőbb luxusjárgányokat túráztatta a gyárudvaron. Kiderült, hogy külön autót tart a csajozós napokra, meg hétvégére is, amikor nála vannak a gyerekek. No, meg be kellett neki újítani egy olyat is, aminek távirányítással működtethető a csomagtartója. Hamar világossá vált számomra, hová csorgott a rajtunk megspórolt pénz: vitorláshajó a Balatonon, üvegtetejű luxuskéró Budán, teniszpálya és medence a hátsókertben...és ezek csak azok az apróságok, amikkel előttünk villogott. Mi pedig marhára megtisztelve éreztük magunkat, amikor karácsonykor a kezünkbe nyomott egy ötezrest. Két évig asszisztáltam ehhez az urizáláshoz, aztán dobbantottam. A felmondásom nagyon szíven ütötte a tulajt, hirtelen meg akarta duplázni a fizetésemet és be akart jelenteni. A teljes összegre! Lehet, hogy még az egyik autóját is eladta volna miattam? Már sosem fogom megtudni, angolosan távoztam." (Dávid, 40)

6. Dögölj éhen!

"Egy korábbi főnököm egyszerűen nem szenvedhette az ebédidő intézményét. Ha mégis evésre vetemedtünk, tuti kirohant hozzánk az ebédlőbe és leüvöltötte a fejünket. Számára felfoghatatlan volt, hogy merünk mi nyugodtan falatozni, amikor éppen most megy tönkre a cég miattunk. Volt olyan gyengébb idegzetű kolléga, aki az asztalon hagyott csapot-papot és engedelmesen visszaült a számítógépéhez. Volt, aki fel se állt onnét. Volt olyan is, aki eleve mindig munka közben evett, és mindig hideget. Én viszont szépen rászoktam arra, hogy minden egyes ebédidőben kimentem az épületből. Egyszer aztán úgy kimentem, hogy vissza se tértem." (Adorján, 32)

 

Kép forrása: moviescreenshots.blogspot.de

 

Ha a Fidelitas mondja, akkor távozzon minden arra méltatlan politikus a közéletből!

Számomra a Fidelitas nagy általánosságban azt bizonyítja, hogy a fanatizmus nemtől, kortól, társadalmi helyzettől és bőrszíntől független. Hogyan született bennem ez a benyomás? Elmesélem.

Mindig próbálom megérteni, miért és hogyan lehet hinni valamiben vagy valakiben vakon. Még akkor is, ha az élet bizonyítja, hogy amiben vagy akiben hiszünk, bizalmunkra, rajongásunkra, imádatunkra nem méltó! Eddig nem történt meg velem, hogy bármiért vagy bárkiért is a véremet ontottam volna (akár képletesen, akár valósan). Még csak egy rockzenekarért sem voltam oda, és nem tettem senkiről posztert a falamra kamaszkoromban. És azóta sem. Ezért is csak igyekszem kibogozni azt a lélektani mechanizmust, ami a fanatikus emberben működik.

Ennek a gondolatnak apropója pedig az a sajtótájékoztató, amit a Fidelitas a héten hívott össze az Együtt budapesti irodája elé. Huszonéves, szépre sminkelt fruskák ácsorogtak az esőben. Megkeményítették magukat, és nekiláttak a beszédnek. Mondandójuk lényege pedig az volt, Juhász Péter, az Együtt elnöke távozzon a közéletből, és eszébe se jusson indulni a választásokon. Az ok szerintük egészen egyszerű. Magánélete méltatlanná teszi arra, hogy az országgyűlés tagja legyen.

A kormánypárti médiában mostanában szivárgott ki a hír, hogy állítólag fizikailag bántalmazta volt élettársát, gyermekei anyját. Az pedig csak hab a tortán, hogy még gyerekei előtt is drogot fogyasztott. Egyébként is kétszer ítélték el jogerősen kábítószerrel való visszaélésért. Bárhogy is történt, bármennyire is bűnös Juhász Péter vagy sem, a Fidelitas akciójától émelygést éreztem a gyomromban. Ennek az oka is egészen egyszerű. A Fidelitas megfeledkezett arról az egészen régi igazságról, hogy először talán saját házunk táján söprögessünk...

juhasz_es_fidelitas.jpg

Mert asszonyverő, vak komondoros képviselő a Fideszben is akad. Mert az asszonyverés a rossz nyelvek szerint vezetői körben is előfordul. Mert a drog fogyasztása egyes fideszes politikusoktól sem áll távol. Csupán rá kell nézni a deformált arcukra. Mert egyes fideszes politikusok a feleségük helyett a szeretőjükkel szállnak meg külföldi luxushotelben. Mert egyes fideszes politikusok olyan gyönyörűen lopják el az ország és az EU pénzét, hogy azt egyetemen kéne tanítani. Soroljam még? Tudom jól, hogy bizonyos választópolgár azonnal le Soros bérencez vagy le Simicska csicskáz ezért a posztomért. Holott csak az igazságérzetem nem engedi, hogy szó nélkül hagyjam a Fidelitas akcióját.

Nem értem ugyanis, hogy ugyanezek a fruskák miért nem hívtak össze soha sajtótájékoztatót egyes Fideszes politikusok erkölcsi és tényszerű bűnei miatt. Talán azért, mert akkor sem hinnék el, hogy vannak közéletre méltatlan fideszes politikusok, ha saját szemükkel látnák, a vak komondoros képviselő veri az asszonyt? Lehetséges. És ha így van, számomra ez már fanatizmus. Vakon követni az utasításokat, amit a pártközpontból küldenek...

De ezeket a fiatalokat ugyanakkor sajnálom is. Beterelték őket egy nyájba, közösségi élményt, az összetartozás élményét építették fel bennük, és ezzel valamilyen szinten megfosztották őket a szabadságtól. Mégpedig a gondolkodás, az önkritika, az önrevízió és a hibázás beismerésének szabadságától. Ahogy több ízben is tapasztalhattam, fideszesnek és fidelitasosnak lenni egyfajta feltétel nélküli imádatot jelent. Imádni a vezért. Akit nem lehet nevén nevezni, csupán úgy szólíthatjuk, a miniszterelnök úr. És akire azt mondja egyes fidelitasos, amikor azt firtatom, nem kéne politika a földön, csak spiritualitás és spirituális vezetők, hogy de hát a miniszterelnök úr spirituális vezető. Csoda, hogy ez a benyomásom a Fidelitasról?

Ezért ordas nagy hazugság Lázár bécsi videója

A legsötétebb náci időket idéző propagandafilmmel nem az a legnagyobb baj, hogy a nyitókép egy indiai (szikh) turbános bácsit próbál nekünk eladni közel-keleti veszélyes elemként. Frei Tamás röhög a markába.

Sokat kellett várni rá, de végre elkészült a magyar médiatörténet azon alkotása, amely örökre feledteti azt a kamuriportot, amelyben egy wannabe orosz bérgyilkos fejtegette, ő mennyiért tenné el láb alól a magyar miniszterelnököt. Soha nem gondoltam volna, hogy éppen a kancelláriaminiszter teszi meg ezt a szívességet a kávés fazonnak. Pedig de.

lazar.jpg

Tök jó lenne azt állítani, hogy úgy ismerem Bécs Favoriten nevű kerületét, mint a tenyeremet, de ez nem volna igaz. Az osztrák fővárost főként a turisztikai látnivalók miatt kerestem fel párszor, ezek pedig kívül esnek a 10. kerületen. Ami nem is csoda, hiszen a Wikipedia tanulsága szerint sem egy turistamágnes körzetről beszélünk. No! De hogy is mondta a nagy klasszikus? A tények makacs dolgok! Szóval most szeretnék pontról pontra reflektálni a videó állításaira:

1. "700.000-re nőtt a bevándorlók száma Ausztriában, akiknek a nagy része itt él ebben a kerületben."

A Wikipedia tanulsága szerint egy közel 32 négyzetkilométernyi területről beszélünk, 2017-ben mintegy 200.000 lakosa volt a kerületnek. De akkor mennyi is a 700.000 nagy része? Mondjuk 600.000? Akkor hol van a hiányzó 400.000? Hát azok, akik eredetileg itt laktak?? Mind elköltöztek? Erre mondta a régi professzorom, hogy parasztmatematika!

2. "Ma ebben a kerületben csak fehérek és keresztények idős nyugdíjasok vannak, mindenki más bevándorló."

A Wikipedia szerint 43,4% a külföldi származású lakosok aránya a kerületben (2016-os adat). Kicsit részletesebben: 5,9% szerb, 4,8 % török, 2,2% lengyel, 2 % bosnyák, 1,9% román, 1,4% horvát származású, a többire nem tér ki. Elárulok egy rohadt nagy titkot: a bosnyákok és az albánok között is vannak muzulmánok. Ember legyen a talpán, aki az utcán sétáló fejkendős nőről ránézésre megmondja, mikor érkezett az országba és honnan. Ők évtizedek óta hozzátartoznak az utcaképhez. És szerintem az egyszeri hódmezővásárhelyi szalajtotton kívül ez senkit nem zavar. 

3. "Próbáltam egy-két bevándorlótól kérdezni, hogy hogy érzi magát Bécsben, de senki nem tudott rá válaszolni, mert senki nem beszél németül."

Ja, igen. Mert Janónk vett egy szigorúan nem reprezentatív mintát. Kár, hogy ezt pont nem vette videóra. Juj, de borzasztó! Amúgy meg hadd áruljak el valamit: az egy tök normális jelenség, hogy egyes bevándorlók akár évtizedek múltán sem beszélik a befogadó ország nyelvét. Minek is beszélnék? Számtalan magyart ismerek, aki tökéletesen boldogul külföldön egyetlen szó idegen nyelv ismerete nélkül. No nem azért, mert a magyar világnyelv, áh dehogy. Viszont megvan a magukhoz való eszük: megkeresik a magyar orvost (ez már egyik szakterületen sem kihívás, hiszen Magyarország jobban teljesít!), a magyar boltot, a magyar tanárt, a magyar anyámkínját. A német gyárak, raktárak pedig tárt karokkal várják a nyelvet nem beszélő magyar/lengyel/román/hottentotta munkaerőt és még anyanyelvi számítógépes programot is írnak nekik, csak növeljék a német GDP-t.

4. "Itt láthatóan piszkosabbak az utcák."

Ezt illett volna legalább egyetlen közeli felvétellel igazolni. Minden egyéb csak szócséplés. Máskülönben a tapasztalataim azt mutatják, hogy az egyszeri nyugat-európai ugyanannyit szemetel, mint a magyar, csak hatékonyabb az utcaseprő rendszerük.

5. "Sokkal több a bűnözés."

Ebbe a pontba nehéz lesz belekötni, hiszen a hivatalos statisztikák sem túl kecsegtetők, Bécsben itt történt 2013-ban a legtöbb bűneset. Az orf.at viszont felhívja a figyelmet arra a nem elhanyagolható tényre, hogy az osztrák főváros legnépesebb kerületéről beszélünk. Tehát, ha az 1000 főre eső bűntények száma (98 db) alapján ítélkezünk, a kerület a középmezőnyben landol (összbécsi átlag: 103 db/1000 fő). Csak úgy a vakvilágba kijelenteni, hogy a bevándorlók miatt siralmas a bűnözési ráta, na, az nagyon nincs rendben.

Ha Ausztriában nem is, de Németországban már volt szerencsém lehúzni pár évet. Mondhatjuk, a videón bemutatott utcakép nekem egykor tök normális volt. Nagyvárosban, kisvárosban egyaránt. Talán ennek köszönhető, hogy soha életemben nem éreztem olyan tehetetlen dühöt, olyan elementáris frusztrációt, mint a hírhedt bécsi videó képkockái láttán.

Akkor most kimondom azt, ami szerintem minden jóérzésű emberben megfogalmazódott, aki akár egyetlen mondatot is elkapott ebből a minősíthetetlen mocsokból:

Lázár János takarodjon a politikából, a közéletből, a Föld nevű bolygóról! Soha semmilyen tisztségben, semmilyen fórumon ne képviselje többé a magyarokat!

P.S.: Ha ezt politikai karakter(ön)gyilkosságnak szánta, akkor gratulálok, talált, süllyedt!

 

Kép forrása: index.hu

 

 

Az LMP egy trójai faló?

Létezik egy párt, amelynek női miniszterelnök-jelöltje van. Létezik egy párt, amely minden korrupciógyanús ügynek a végére jár. Létezik egy párt, amely azt hirdeti magáról, korszakváltást akar, és soha többé nem paktálna le a régi, politikailag és erkölcsileg totálisan lenullázódott elittel. MÉGIS...

Pontosan ilyen pártot képzelnék el, amelyből megalakulhatna Magyarország új kormánya. Mert úgy érzem, több nővel, több fiatallal, több szakemberrel, több erkölccsel jobban működne az ország. Az LMP ennek az ígéretét hozta el. Csakhogy évek óta óriási kérdőjel van a fejemben a párttal kapcsolatban. Ennek több oka is van. És még az sem tüntette el a kétségeket, hogy Schiffer András távozott. Miért nem tudom teljesen abba a hitbe ringatni magam, hogy az LMP minden üzenete valós? Lássuk csak...

Először is minden azzal kezdődött, hogy az LMP több tagja 2013-ban kilépett a pártból, és Párbeszéd Magyarországért névvel új pártot alapított. Schiffer András akkori társelnök úgy nyilatkozott többek közt Karácsony Gergely, Jávor Benedek és Szabó Tímea távozásáról, hogy nem történt pártszakadás, csupán néhányan elhagyták az LMP berkeit. Ennek ellenére furcsa volt, hogy épp azok a politikusok váltak ki, akikkel az akkori átlag pártszimpatizáns leginkább azonosulni tudott.

lmp2.png

Aki kicsit is beleásta magát Schiffer András múltjába, tudhatta, hogy már a rendszerváltás hajnalán aktívan tevékenykedett. De később is folyamatosan feltűnt, hol itt, hol ott. Egyszer Gyurcsány Ferenc, majd az Ifjú Szocialisták Mozgalmának oldalán. 2007-ben, mint a TASZ munkatársa, Orbán Viktort védte az Igazságügyi és Rendészeti Minisztériummal szemben személyiségi jogi perben. Az LMP társelnökeként végül túlzottan egyszemélyes erőteret igyekezett vonni a pártja köré.  Talán nem meglepő, hogy árnyékát végül többen is ott hagyták.

2016-ban lemondott a társelnöki tisztségről, és országgyűlési képviselői mandátumát is visszaadta. Lemondását azzal magyarázta, hogy ezután azért fog dolgozni, hogy megteremtse az LMP körül a globalizációkritikus, ökopolitikai szellemi erőteret (vagyis ismét egy erőtéren munkálkodik, amit ezek szerint eddig nem sikerült létrehozni). És amennyiben Schiffer András továbbra is a háttérben mocorog, maradt-e és mekkora befolyása Szél Bernadett és csapata fölött?

Az az esemény is elgondolkodtatott, amikor a Fideszből kilépő Hadházy Ákos, mint korrupcióügyi szakértő egészen gyorsan a társelnöki tisztségben találta magát. Azóta ő az LMP egyik meghatározó arca. És bár a korrupció elleni harcba teljes erejével beszállt, sajnálatos, hogy a lista nem rövidül, hanem egyre csak bővül. A következmények pedig elmaradnak. Persze, ez semmit nem von le Hadházy érdemeiből, mert úgy tűnik, ő legalább megpróbálja a lehetetlent. Úgy tűnik…

Mégis, amitől leginkább kiráz a hideg, az az ifjú politikus, Ungár Péter diadalmenete. Története több szempontból is ambivalens. 2010 óta az LMP tagja, a 2014-es önkormányzati választásokon a II. kerület önkormányzati képviselőjének választották. 2016-ban pedig azok között a lehetséges jelöltek között emlegették, akik Schiffer András helyét átvehetik a társelnöki pozícióban. Ugyanakkor köztudott, hogy édesanyja az a milliárdos Schmidt Mária, aki az Orbán-éra egyik üdvöskéje. Akinek nevéhez az utóbbi időben épp olyan kétes és kérdéses ügyek fűződnek, amelyek ellen az LMP küzd.

mari-peti.jpg

Emlékezzünk csak vissza az ’56-os emlékévre. Schmidt Mária, a forradalomügyi kormánybiztos  13,5 milliárd forintot költött el az emlékév kapcsán. De hogy mire, az nem derült ki. Az is roppant érdekes, hogy hogyan és miért szerezte meg épp ő a Figyelő c. gazdasági lapot, amely korábban homályos, kormányközeli ügyletekről közölt tényfeltáró riportokat.

És nem utolsósorban az sem világos (ezt a HVG is boncolgatta), miért és hogyan vették rá a kegyvesztett Spéder Zoltánt, hogy kigolyózza saját magát a Budapesti Ingatlan Hasznosítási és Fejlesztési Nyrt.-ből (BIF), amelyet így Schmidt Mária családi cége vehetett át. Ebből a jóból pedig Ungár Péter is részesült, hisz a felvásárló cég egyik tulajdonosa az LMP politikusa.

Tudom én, hogy a család mindenek előtt, ezt talán a keresztapa is megmondta. De akkor hol marad az LMP harca a régi elit, a korrupció, az oligarcha világ ellen? Nevezhetem-e ennek fényében Ungár Pétert hiteles politikusnak, aki valóban szembemegy az édesanyja által is képviselt hatalmi rendszerrel, elvekkel vagy elvtelenségekkel? És az is kérdés, hogy maga a Lehet más a politika hiteles és önálló párt-e, vagy csupán valakiknek a bábja?

A sárga csekk a magyar gazdaság szégyenfoltja

Miért kiirthatatlan a sárga csekk a magyar közéletből? Miért kígyóznak sorok a postán a pénzbefizetés ablaknál? A készpénzes fizetéshez való ragaszkodás a magyar gazdaság egyik, ha nem a legfőbb betegségére mutat rá.

Én csak akkor megyek a postára, ha igénybe kívánom venni az alapvető szolgáltatását. Nem, még csak véletlenül sem sorsjegyet szeretnék kaparni; csokira, kifestőre és DVD-re sem fáj a fogam, de még csak biztosítást sem szeretnék kötni. Csupán egy nyomorúságos levelet szeretnék feladni. Az már eleve piszkálja a csőrömet, hogy egy és ugyanazon gombot kell megnyomnom a levélfeladáshoz és a csekkbefizetéshez. Aztán csak várok. És várok. A sorstársaim szinte kivétel nélkül a sárga papírost gyűrögetik a kezükben, levélfeladási szándékkal nagyon kevesen ácsorognak. Hogyne, hiszen azt már rég kiváltotta az e-mail. No jó, de akkor a sárga csekkhez miért ragaszkodunk? Azt miért nem váltja ki a banki átutalás, urambocsá a csoportos beszedési megbízás?

A válasz két szó: szürke gazdaság. Ma Magyarországon még mindig teljesen normális az, hogy az emberek csak a fizetésük egy részét, ráadásul többnyire a kisebbik részét kapják hivatalosan, bankszámlára, adózás után. Egy része, és sokszor a nagyobbik része, teljesen ellenőrizetlenül vándorol a zsebükbe. Mivel ez az összeg nem hivatalos, a mértéke időnként változik. Például, ha rosszul megy a cégnek, vagy legalábbis a tulaj azt állítja, hogy most rosszul megy. A kétmilliós konyhapadlóra volt keret, Icuka járandóságára már nincs. Ebben az esetben átmenetileg még csökkenhet is a fizu készpénzes része. Na, és ilyenkor van az, hogy kölcsön kell kérni fűtől-fától, ne adj Isten uzsorástól a közüzemi számlák kiegyenlítése céljából. Vagy csak simán kenyérre.

Ezen feltételek mellett nem csoda, hogy a magyarok nem bízzák a véletlenre a dolgot, vagyis nem adnak csoportos beszedési megbízást a bankjuknak. Hiszen egyáltalán nem valószínű, hogy lesz elegendő fedezet a számlájukon minden hónapban. Sőt, szinte biztos, hogy nem lesz. Ezek után egész nyugodtan kijelenthetjük, hogy a sárga csekk a magyar létbizonytalanság tökéletes megtestesítője.

És a bizalmatlanságé. Vannak, akiknek volna elég pénz a számlájukon, de olyannyira nem bíznak a bankban és/vagy a közüzemi szolgáltatókban, hogy nem hajlandóak csoportos beszedési megbízást adni. Mert a múltkor is több pénzt vettek le, és hónapokig leveleztem velük, mire visszaadták. Szomorú, nagyon szomorú.

csekk.jpg

No, nem állítom, hogy Magyarországon nincs fejlődés. 2015 elején csekkbefizető automatákat állított üzembe a Magyar Posta. A dolog megmosolyogtató aprósága, hogy eleinte csak bankkártyás fizetés volt lehetséges, csupán később állítottak üzembe olyan gépeket, amelyek már készpénzt is elfogadtak. Ha valakinek van elég pénze a számláján, miért is tökölne csekkbefizetéssel? Ja, nem tököl. A csekkek elenyésző részét fizetik be automatán keresztül. A magyar ember egyszerűen imád a postai ügyintéző színe elé járulni a sárga csekkel.

Egy pillanatra álljunk meg, és gondolkozzunk el, hogy megy ez a hanyatló Nyugaton. Németországban például teljesen alapvető, hogy amikor beíratják a gyereket egy tanfolyamra/különórára/akármire, a fizetés banki úton, csoportos beszedés formájában történik. Készpénzes fiztésre egyszerűen nincsen lehetőség. És akkor még a fél- vagy egyéves hűségidőről nem is beszéltünk. (Ebből adódik, hogy azokat az alkalmakat is ki kell fizetni, amelyeken a gyerek valami miatt nem vett részt. Ez a szolgáltatót védi, hiszen neki akkor is ugyanakkora a fix költsége, ha két gyerek van jelen, meg akkor is, ha tizenkettő.) Vagyis ott az a normális, hogy a szülőnek minden hónapban van annyi pénz a számláján, amiből ki tudja egyenlíteni a tandíjat. A közüzemi díjaknál dettó. Ugyanis a teljes fizetését legális úton, adózás után kapja, ráadásul időben. Nem kézbe és nem okosba.

Szeretném, ha a magyar embereknek is teljesen hétköznapi érzés lenne az, hogy havonta azonos időben, azonos összegű fizetés érkezik a számlájára, ami tisztességes megélhetést biztosít számára.

Szeretném, ha egy párt végre azt tűzné a zászlajára, hogy megszünteti a sárga csekket és vele együtt a létbizonytalanságot Magyarországon!

 

Kép forrása: hirekonline.com

 

süti beállítások módosítása