Fantasztikus, hogy ennyi ember vonult az utcára szombaton! Az viszont kérdés, van-e még értelme ezeknek a demonstrációknak? És ha nem sok, mit lehet még tenni a változásért?

Be kell látnom, frissíteni kellene az önéletrajzomat. Egyelőre nem azért, mert dobbantani szeretnék, hanem mert az utóbbi években rám ragadt egy furcsa hobbi. Közösségi élmény és sport egyben: TÜNTETÉS. Hol konkrét kormányellenes felvonuláson nyomtam, hol a tanárok és diákok szimpatizánsaként masíroztam szakadó esőben. Tulajdonképpen rendszeressé vált számomra ez a fajta testmozgás. 

Holott egyik vonulásnak sem lett eredménye. Kivéve a net-adó ellenit, de azon elvi megfontolásból nem vettem részt. Szinte szánalmasnak éreztem, hogy az internetért többen aggódnak, mint a magyar demokráciáért. Aztán elkövetkezett 2018, és abban kezdtem bízni, hogy a fatökű, saját húsosfazekát féltő és egymással civakodó ellenzék tényleg felismeri az igazi veszélyt, félreteszi nézeteit és büszkeségét, és összefog egyetlen cél érdekében. Mondhatjuk azt, naiv voltam. De az sokkal inkább igaz, hogy a végsőkig reméltem. Mert ugyebár mégis a remény hal meg utoljára. (Habár Magyarországon még a remény is előbb megdöglik, mint a széthúzás.)

A választási kampány színjátéka hetekig lekötött. Csüngtem a médián, hogy mindig uptodate legyek. És amikor végre ránk virradt a választás napja, késő estig olyan ideg voltam, mintha csak vizsgázni mennék. Persze, a vizsgadrukk hiábavaló volt. Egy óriási hidegzuhanyt kaptam az arcomba: már megint Fidesz kétharmad... A hír nemcsak engem, de szűkebb és tágabb környezetemet is sokkolta. Sok minden megfordult a fejemben, még az is, hogy csomagolok. 

Egy-két nap után azonban újra erőre kapott a reménykedés: talán mégis csalás történt, talán mégis más a végeredmény. Mindeközben az ellenzék lassan eszmélt, és miután eszmélt, érdekesen reagált a helyzetre. Többen lemondtak, beismerve kudarcukat. Másutt egymásnak estek, vagdalkoztak, tettlegességig fajult az ellentét. Bravó, bravó - gondoltam, pont ez hiányzott a csalódott polgároknak: a vereség után már nem csak egymást, de önmagukat is marcangoló ellenzéki pártok.

És akkor fogta magát egy elégedetlen választó, és tüntetést szervezett a parlament elé. Nem az ellenzék vitte ki a jónépet, hanem egy egyszerű civil. Iszonyú dilemmába kerültem. Addigra elegem lett a fölösleges tüntetésekből. Gyakran a kereskedelemben sem fogadnak el reklamációt, miután a vevő távozott a kasszától. Akkor most mi a frászt akarunk még? A Fidesz kitalált egy furmányos választási rendszert, szemérmetlenül megvette a szegényeket, és más vérlázító eszközzel biztosította be magának a szavazatokat. De a választás napján valószínűsíthetően nem történt rendszerszintű csalás - állapította meg több szakértő is. Tehát vagy már a választás előtt kellett volna tüntetni az igazságos választási rendszerért, vagy az ellenzéknek egyetlen jelöltben kellett volna megállapodnia.

A lelkiismeret mégsem hagyott nyugodni. Úgy éreztem, muszáj tenni valamit, ha 4 év múlva is demokratikus országban szeretnénk élni. Vagyis újra vonultam. A tüntetés azonban egészen ambivalensre sikeredett. Egyrészt megmutatta, hogy százezreknek van elege a jelenlegi hatalomból, és egy demokratikus országban szeretne élni. Másrészt kiderült, hogy egy karizmatikus vezető nélkül hamar kifullad a kezdeményezés. Mert meg lehet hirdetni jövő szombatra is az újabb demonstrációt, ha közben egyéb eszköz nincs a kezünkben, amivel bármilyen változtatást el tudnánk érni. A tömegek pedig szombatról szombatra apadnak, végül elfogynak. Ez az egész kontraproduktívvá válik. Orbán pedig vígan ücsörög kétharmada élén, és azt csinál velünk, amit akar.

Itt jönne be ismét a képbe az ellenzék felelőssége. Csak rajtuk keresztül tudjuk békésen érvényesíteni akaratunkat. Hisz őket is mi választottuk, bennünket képviselnek. Mégpedig a parlamentben. Május elején ezért nem lenne szabad betenniük a lábukat az országgyűlés alakuló ülésére, így akadályozva meg a... Mit is? Persze, hülyeségeket beszélek, ettől még a parlament simán megalakul, és megy minden tovább. Na, de akkor mit tehet az ellenzék? A Fidesz mindent képes áttolni kétharmadával. Nincs értelme a felszólalásoknak, a tartózkodásnak és a NEM-mel szavazásnak. Egy újabb 4 évnyi szappanopera következik. 

Esetleg, ha az ellenzék sem a parlamentben, sem a bizottságokban nem foglalna helyet. Esetleg, ha a szakszervezetek vezetésével civil engedetlenség indulna. Esetleg, ha leállna a MÁV, a BKV, a Volán, a reptér, a posta, és a többi. Mind egyszerre! Esetleg, ha sztrájkolnának a tanárok, a diákok, az egészségügyi dolgozók. Esetleg...

Mégis, talán az egyetlen utolsó esély a 2019-es önkormányzati választások. Ha addigra az ellenzék ki tudna kecmeregni a káoszból, és képes lenne megegyezni abban, amiben április 8-ára nem sikerült. Ha mindenhol egyetlen erős jelöltet tudnának állítani a fideszessel szemben. Talán akkor még lehetne fordítani valamicskét a helyzeten. Még ha országosan nem is, de főváros és nagyvárosi szinten. Már az is előrelépés lenne. Kérdés, hogy a választók abban az esetben is meg merik-e tenni, hogy az ellenzékire szavaznak, annak tudatában, hogy akkor talán a településük tiltólistára kerül, és a kormány elzárja előlük a pénzcsapot. Ezt azonban még egy jósnő sem tudná megmondani, nem hogy politikai elemzők. Próbálkozni mindenesetre lehet, és kell is. És ezúton üzenem minden demokráciáért aggódó politikusnak, nagyon gyorsan találjanak ki valami egészen újat, és dolgozzanak össze minél előbb, különben nem a migráció fogja tönkretenni az országot, hanem az emigráció.

Bármi is az igazság a választás tisztaságával kapcsolatban, annyi bizonyos, az úgynevezett baloldalnak valóban meg kell újulnia. Ám nem csak az a kérdés, hogyan, de az is, egyáltalán van-e értelme baloldalnak nevezni politikai tömörülést.

Az ellenzék első és legfontosabb feladata néhány nappal a választások után, hogy bebizonyítsa, a választások eredménye vagy joggal megkérdőjelezhető és ezért hamis, vagy pedig tényleg a magyar választók akaratát tükrözi. Az építkezést csak ezután lehet elkezdeni. Még pedig rohamléptekkel, ha nem szeretnénk újabb 4 évet. (És azután újabbat és újabbat.)

Mert a választóknak alternatíva kell. Még a legegyszerűbb gondolkodásúaknak is! Egyrészt programot kell alkotni, egy olyan programot, amiben kevesebb a politika, több a szakértelem. Ami számba veszi Magyarország lehetőségeit, a világ trendjeit, és azok alapján próbál meg 21. századi stratégiát kialakítani. Gazdasági és társadalmi értelemben egyaránt. Ehhez az oktatást és nevelést kell középpontba helyezni. Hisz amíg egy diplomás nagyvárosit is meg lehet vezetni a migránsozással, és el lehet tompítani az agyát, nehogy valós problémákra is figyeljen, addig nincs miről beszélni. De ez csak a jéghegy csúcsa. A lényeg, hogy kritikus gondolkodásra, problémamegoldásra, hétköznapokra, szolidaritásra és a nagyvilágban való tájékozottságra, illetve arra való nyitottságra kell nevelni a következő generációkat. Ja, és persze felelősségvállalásra, tiszteletre, erkölcsre.

Egyébként pedig a szűk látókörű, és mondjuk ki bátran, 1 bites szavazónak úgy kell átadni az üzeneteket, hogy az a maga szintjén is megértse, és el tudjon gondolkodni (szintén csak a maga szintjén). Amíg tehát a gazdasági és társadalmi fordulat bekövetkezik, a zöld és 21. századi Magyarország megszületik, rengeteget kell azon dolgozni, hogy az új irányt felvállaló (és most még ellenzékinek számító) politikai tömörülés mindenhova eljusson. A legutolsó zsákfalu, zsákutcájának utolsó házában élőhöz is. Akit a jelenlegi hatalom igyekszik elzárni a világtól, és akinek fejébe saját alternatív valóságát sulykolja évek óta.

Kellenek tehát független médiumok: független tévék, független lapok és (szabad) internet. Minden településre kell egy olyan közösségi hely, ahol a mostani ellenzék meg tud jelenni. Ahol találkozni tud az emberekkel, és ahol netán még azt is biztosítja, hogy szegény Mari néni online tévén keresztül nézhesse az ellenzéki tévéadókat (ha már antennán csak az M1-et lehet fogni). Ahol Jóska bácsi bele tud olvasni az ellenzéki sajtóba. Ahol a gyereket meg lehet tanítani arra, hogyan tud tájékozódni az interneten. És persze házról házra kell járni, és felvilágosítani a demagógiára könnyen kapható választókat. Mintha csak a nemi betegségek miatt szexuális felvilágosítást tartanának egy elmaradott afrikai térségben. A fejek felvilágosítását csakis ennyire aprólékos munkával lehet elérni!

És persze kell egy egészen újfajta baloldal. Mentes a régi sallangoktól, a régi politikai elittől. (Egyébként is újra kell értelmezni, Magyarországon mi a bal és jobb, és van-e értelme ilyenfajta különbségtételnek. Nem lehet-e egyszerűen csak emberarcú és -szívű politika?) Na, de addig hosszú még az út. Kezdetnek annyi is elég, hogy például létrehoznak egy nemzeti baloldalt. Igen, NEMZETIT. Ez azért lenne nagyon fontos, mert a Fidesz kisajátította a nemzeti értékeket, a nemzeti múltat és a nemzeti jövőt is. Ma kizárólag az a magyar, aki fideszes. Pedig mindannyian magyarok vagyunk. Csak hát az egyszeri szavazó ezt akkor fogja belátni, ha a baloldalnak is erős nemzeti színezete van. Azért, mert valaki nem konzervatív vagy szélsőjobbos, attól még szeretheti a hazáját, szeretheti a hagyományokat, sorsközösséget vállalhat a határon túli magyarokkal, és arra is büszke lehet, hogy ő maga magyar. Ráadásul egy baloldali nem egyenlő a migránssimogatóval! 

Ám ezt csak akkor ismerik fel a legelmaradottabb térségekben is, ha a mai baloldal egy nagyon karakteres imázst épít fel magának. Egy nemzeti imázst. És ugyanakkor egy európai imázst. Egyszerre kell magyarnak, a magyar érdekeket foggal-körömmel védőnek és unió pártinak lenni. Hagyományokat tisztelőnek és a haladás és együttműködés iránt elkötelezettnek. És egy ilyen markáns baloldali párt egyelőre hiányzik a palettáról. Mert csak egy ilyen baloldali párt tudna azok felé utat találni, akik kizárólag magyarságuk és félelmeik mentén gondolkodnak. Akiknek pillanatnyilag nincs más, csak a Fidesz.

Ha egy népet évtizedekre hermetikusan elzárnak a szabad választás, cselekvés, sőt gondolkodás lehetőségétől, akkor ne számítsunk semmi jóra. Hiába szakadt ránk nagy hirtelenjében a demokrácia, attól még nem nő minden bokorban felelős választópolgár. Vajon hiba volt a magyarok kezébe szavazócédulát meg tollat adni?

Burokban élek. Nem ismerek egyetlenegy Fidesz-szavazót sem. Vagy legalábis nekem nem merik bevallani, hogy azok. Úgyhogy igen, meglepett. Megdöbbentett, kiakasztott, letaglózott a vasárnapi "narancsos forradalom".

Teljesen felkészületlenül ért például ez a kép úgy éfjéltájban:

Az ember, aki az elmúlt hetekben egyik bakot lőtte a másik után, és bármely más országban már rég eltűnt volna a politika süllyesztőjében, nálunk diadalmas pofával és pózban ünnepelteti magát. Büszkén viseli vállán a vezír ölelését! Vállt vállnak vetve megcsináltuk haver! Legközelebb orrszarvút meg pandamacit szállíttatok SpaceX-rakétával, ezek akkor se szólnak majd semmit, tudtad??

Erről a csodás győzelmi mámoros csoportfotóról ugyan lemaradt, de bárhol olvasható: a világ legélhetőbb városát pocskondiázó illető megvédte a pozícióját a végeken. Jó úton járt tehát Lázár, az a videó nem csak, hogy vállalható, hanem egyenesen vonzó és kívánatos volt az egyszeri állampolgár szemében. A következő snittet várhatjuk Phenjan főteréről, ahol piros nyakkendős ifjoncokat fog kérdezni a szabadságról és a demokráciáról.

Úgy tűnik, ebben az országban már közjegyzői okiratot is hiába lobogtatnak, egy politikai nagyágyú az egyszerűen feddhetetlen és kikezdhetetlen. Nem, nem Kósa akart sumákolni 1300 milliárddal, őt csak valami csúnya csaló néni akarta rászedni. Bárkivel megeshet az ilyen, hibázni emberi dolog. Adjunk hát neki elég szavazatot és saját körzetet. Máris mehet a kalapozás Isaura felszabadítására és Esmeralda szemműtétjére!

Tollasodjanak a NER-lovagok, Löllőnek legyen egy méterrel nagyobb a luxusyachtja, mint Abramovicsé, jó lesz majd azzal száguldozni a lebetonozott Szalajka-patak medencéjében! Éljünk teljes félhomályban az ELIOS energiatakarékos égőinek köszönhetően, és igen igen igen, még sok-sok óvodába látogasson el a miniszterelnök bácsi! No, nem azért, mert kampány van, hanem csak úgy. Buliból. És rettegjünk a nem létező migránsoktól, mert a leszakadó vidékre ők jelentik a legnagyobb fenyegetést, nem a funkcionális analfabetizmus, nem is az uzsorások, de nem is a herbál.

Burokban élek. Fogalmam sincs, mit látnak a Fidesz-szavazók Orbán Viktorban. A megmentőt? A tökös felcsúti csávót, aki rendet vág Brüsszelben ÉS fityiszt mutat a karvalytőkének?

Abban viszont biztos vagyok, hogy korai volt még ezt az országot nyakon önteni demokráciával. Egyszerűen szomjazzuk a diktatúrát. Csoda-e az ellenzék életképtelensége?

Kép forrása: 24.hu

Ez a nép felejtős. Ez a nép kuka. Ez a nép arra érdemes, hogy saját hülyeségébe fulladjon bele. És bele is fog. De addig még...

De addig még bármi megtörténhet Magyarországon. Addig még átnyomják a Stop Soros törvénycsomagot. A civil szervezeteket végleg ellehetetlenítik. Az ellenzéki érzelmű, gondolkodó állampolgárokat elkezdik megbélyegezni. Utánuk nyúlnak jogi és gazdasági eszközzel. Rájuk küldik a NAV-ot, becsönget hozzájuk a rendőrség, és minden állami hivatalnál nyilván lesznek tartva, nehogy részesüljenek a fideszeseknek járó jókból. 

De addig még tovább züllesztik az egészségügyet, mert a férgesének pusztulnia kell. Az élhet, aki meg tudja fizetni. Mert Orbán apánk a keveseknek megtömi a zsebét, akiknek ezért nem gond magánklinikára befeküdni. Addig még tovább züllesztik az oktatást, mert aki gondolkodik, az veszélyes. Máris minimum 50 évre be van biztosítva, hogy ne jöjjenek kritikus generációk. Ez pedig egyre rosszabb lesz. Ha mégis kimennének a diákok az utcára, majd a TEK szétveri a tüntetésüket. Egyszer úgyis abbahagyják...

De addig még totálisan kiépül a rabszolgaság. Nem tőlünk fog függni, hol, mikor és mennyiért dolgozunk. Ezt majd az "állam" dönti el. Ha másképp gondolkodsz, kényelmetlen beosztott leszel az addigi főnöködnek, aki csupán az üzleti haszon reményében korábbi meggyőződését feladva részt vesz a nemzeti lopás rendszerében. Hisz ha egy alkalmazott lázad és annak a közösségi médiában is hangot ad, akkor a cég érdekeit veszélyezteti. A partnerek ugyanis nem fognak a cégtől vásárolni. Azok a partnerek, akiket kilóra megvett a kormánypárt. Ne legyenek illúzióink. Mészáros Lőrinc tovább vásárolgatja hazánk erőforrásait. Minden az égvilágon az Orbán-klán kezébe kerül majd.

De addig még a határok is lassan lezárulnak. Mert egy országban adófizető alattvalók is kellenek. Nem tántoroghat ki mindenki Nyugatra. Most még talán igen, most még talán nem késő. Ám holnap olyan törvények születnek, amelyek röghöz kötik a még országban élőket, és már nem hagyhatják el ezt a Putyin seggéből kirángatott fekáliát.

De addig még a MAGÁNTULAJDON IS MEGKÉRDŐJELEZŐDIK. Nem pusztán fogalmi szinten, a valóságban is. Aki eddig kuporgatott, az retteghet, hogy hiába. Bármikor a magánnyugdíj sorsára juthat a nyugdíjbiztosítás, a lakástakarék, az értékpapírszámla. Bármikor kitalálhatják, hogy a POMOGÁCSOK elleni harchoz sokkal több pénzre van szükség. Mert csak úgy tudnak megvédeni bennünket, ha privát bankszámláinkat is zárolják, és majd államilag engedélyeznek róla pénzforgalmat. De csak épp annyit, hogy ne haljunk éhen. Később a fizetést is Erzsébet-utalványban adják majd. Mintha csak jegyrendszer lenne. Végül az ingatlanokat is államosítják. Tudják nagyon jól, sokaknak abba az egy biztosba ment a megtakarításuk. 

De addig még ÚJABB ÉS ÚJABB ELLENSÉGET GYÁRTANAK. Ma a migránsok és Soros, holnap a baloldaliak, holnapután a kövérek és kék szeműek, azután a melegek és leszbikusok, majd az egyedülálló nők. Mind ellenség lesz, és mindet lehet gyűlölni, üldözni, verni. Mindtől lehet rettegni.

De addig még egy nap arra ébredünk, hogy amit A szolgálólány meséjében láttunk, nem disztópia, nem mese, hanem maga a valóság. Itt, ebben az országban, Európa közepén!

Vihari előtti csönd van. És ebben a csöndben azon morfondírozhatunk, a Fidesz  hogyan és milyen mértékben próbál beavatkozni a választás eredményébe.

Az első beavatkozáson már túl vagyunk. A kampányidőszak alatt ugyanis a Fidesznek aránytalanul nagyobb eszköztára volt arra, hogy a robotszavazóktól az értelmiségieken át a TAO-pénzzel megvásárolt sportolókig beleverje a választók fejébe, CSAK A FIDESZ. Óriásplakátok, köztévé, közrádió, közlapok. Még arra is jutott egy-két peták, hogy egy olyan helyi lapot szórjanak ki a postaládákba, amit azelőtt az ott lakó nem is látott. Meg hát nyilván, amiben kizárólag fideszes politikus csillantja meg sokszínű tehetségét, cuki családja körében. Ilyen a Városi Korzó címre keresztelt színes szennylap is, amelyet szombat délután sikerült Józsefváros és Ferencváros tisztes lakóihoz eljuttatni.

Egy különkiadásról van szó, aminek a környéken  soha a büdös életben nem jelent meg a normál kiadása. Úgy hirdeti magát, mint közéleti magazin. Nehogy feltűnjön, hogy a tartalom Kocsis Mátéra van kihegyezve (16 oldalból mind a 16 oldalon valamilyen formában Kocsist tolják). Ezért itt-ott elszórtak benne celebeket, színészeket, sportolókat. Csányi Sándor, Reviczky Gábor, Keresztes Ildikó, Böde Dániel, Nagy Fero, Szenes Andrea és Nacsa Olivér. Ők mind Józsefváros jelenlegi polgármestere mellett teszik le voksukat. Kiábrándító valóság. Mindezt persze közpénzen tolják, azok pénzén is, akik nem a kormánypártot támogatják. Ezt ezúton is köszönjük a miniszterelnök úrnak. 

Persze, más eszközök is rendelkezésre állnak az eredmény befolyásolására. Napok óta hallani arról, az országot a kormány épp a választás napján nem akarja annyira megvédeni. Inkább kinyitja az összes határátkelőt, hadd jöhessen a szavazni vágyó tömeg. Arra is egyre több a bizonyíték, a határmenti településeken népességrobbanás következett be. Tucatjával vannak bejelentve ugyanarra a lakcímre a határ túloldalán élő állampolgárok. Akik még csak nem is magyar anyanyelvűek. A határontúli magyarok levélszavazatáról, és a Magyarországról elköltöző magyar állampolgárok megkülönböztetéséről már ne is beszéljünk. Elcsépelt téma, hogy míg azok, akik magyarként sosem voltak Magyarország lakói, levélben küldhetik el szavazatukat (és a borítékot le sem kell ragasztaniuk, de még csak nem is kell személyesen bedobniuk egy urnába, összegyűjtik tőlük), addig Anglia vagy Németország távoli csücskébe kitántorgó hazánkfiát akadályversenyre késztetik szavazata urnába dobásához.

Egy ideje az a hír is felröppent a közösségi médiában, hogy akinek fontos a választás eredménye, vigyen magával saját tollat, Miért is? Merthogy elképzelhető, azok a tollak, amelyeket a helyszínen adnak, kiradírozhatók. Talán túlzásnak tűnhet ez a feltételezés, de Magyarországon ennyi év abszurd után bármi megtörténhet. Szóval, EGY TOLLON NE MÚLJON AZ EREDMÉNY!

Ám az eredménybe mégis az urnák lezárása után lehet a leginkább belenyúlni. Hiába is felügyelik a választások tisztáságát fizetett megfigyelők és civil önkéntesek valamelyik párt színében. Hiába is számlálják meg együtt a bedobott cédulákat a szavazókörökben, és vesznek fel jegyzőkönyvet. A papír alapú eredményt digitális formában kell rögzíteni. Ám, hogy ki viszi fel az adatot, és milyen adat kerül az adatbázisba, illetve a világhálóra, azt az adott szavazókör már nem látja. A csalás lehetősége egy évtizedek óta szavazókörben elnöklő megbízott szerint is ekkor a legnagyobb. Ha pedig ez így van, nem csupán a csodán fog múlni, április 9-e hétfőtől ki fogja vezetni az országot újabb 4 (vagy innentől kezdve akárhány) évig. Az orosz hekkerekről meg majd megfeledkeztünk...

Egy nappal a választások előtt az Apokalipszis réme lebeg Budapest 6-os választókerülete fölött. Közeleg az Armageddon....

Merthogy körvonalazódni látszik annak mintapéldája, hogyan feledkezett meg a változást akaró polgárairól az ellenzéki oldal, és hogyan nyújtják át a kerületet ezüsttálcán Kocsis Máténak. És miután eltelt szombat 11 óra, és senki nem lépett vissza a másik javára, a vázolt forgatókönyv 99% eséllyel valósulhat meg. Legalábbis egy politika iránt érdeklődő és az iránt érzékeny laikus szerint.

Az okok pedig szinte ordítanak. Csokismáté ugyanis nem egyetlen ellenféllel áll szemben. Márki-Zay Péter és a V18 ajánlása szerint egyaránt Ara-Kovács Attila, a DK képviselőjelöltje a legerősebb ellenzéki politikus. Ugyanakkor ott van mögötte a helyi szinten ismert és elismert Baranyi Krisztina az Együttől, és az LMP-től Jakabfy Tamás. Ám a képbe még Dúró Dóra is bezavar, akit a Jobbik indít a választókerületben. Ember legyen a talpán, aki ezek alapján el tudja dönteni, kire adja voksát, ha Csokismátét szeretné végképp száműzni.

Pedig napokig reménykedtek a választókerületben élő elégedetlen polgárok, hogy végül mégiscsak robban valami meglepetésbomba. Hogy talán péntek estére legkésőbb mégiscsak megegyeznek az indulók valaki javára. Nos, ez nem történt meg. Nagyon látványosan egyezkedett ugyan az MSZP-P(M) az Együttel. Még az LMP is bejelentett egy-egy visszalépést. Ám ők maradtak leginkább a kerékkötői az igazi fordulatnak. Szél Bernadett hétről hétre veszített hiteléből és megbízhatósági indexéből. Fölöslegesen magyarázza, hogy csakis egy erős LMP-vel lehet lebontani az Orbán-rendszert, ha a választásokat az erős LMP szelleme buktatja meg. 

A 6-os számú választókerület mintha Csehov 6-os számú kórterme lenne. Itt tobzódnak egymáson a foggal-körömmel saját érdekeiket védő képviselőjelöltek. Kimutatás ide, kimutatás oda, mindegyik magát tartja a legesélyesebbnek. És odaföntről egyik pártból sem koppintanak jelöltjük orrára. De még saját lelkiismeretük sem szólal meg. Mindegyik ellenzéki közül Dúró Dóra és Jakabfy Tamás a legkevésbé kompromisszumra hajló jelölt. A Jobbik eleve nem egyezkedik, tehát Dúró mindenképp indul.

Jakabfy pedig egy megtestesült arrogancia. Elég megnézni néhány Facebook-posztját, kiderül, mennyire nagyképűen darálja, hogy akkor is ő a legesélyesebb. Kérhetik őt a kerület polgárai, lépjen vissza egyoldalúan, hogy azzal is elősegítse a változást, a válasza ennyi: "Nem. Egyrészt sok visszalépés esetén én vagyok legközelebb Kocsishoz, másrészt viszont még 8-10%-kal mögötte, így csak különösen magas részvétel esetén előzhető." Kell ennél meggyőzőbb bizonyíték arra nézve, hogy már maga az ellenzéki politikus is feladta ezt a körzetet? Mindazok ellenére is, hogy péntek este Baranyi Krisztina még megpróbálta jobb belátásra bírni a DK-s jelöltet és Jakabfyt. (Ráadásul, Jakabfy arról a találkozóról is késett, így Ara-Kováccsal már nem is találkozhatott.) Az eredmény pedig már ismert: semelyikük nem akar visszalépni. 

Mindeközben a választókerület utcáit szombat délután Dúró Dóra képeivel kezdték teleaggatni.... Komolyan mondom, egy szánalmas tragédia ez az egész. Maguktól elszállt, felfuvalkodott politikusok és pártok közös agyréme. Egy ócska színjáték nézői vagyunk mind, a rendező a FIDESZ. Az a párt, ami ha a választás véletlen mégis váratlan ellenzéki fordulatot hozna, küldené is a verőlegényeit az utcára utcakövet szedni, székházakat gyújtani, és megverni az ellenzéki politikusokat. Sőt, kitelne tőlük, hogy újra migránsokat utaztatnának a fővárosba, csakhogy megmutassák, nekik lett igazuk. Hisz itt egyetlen ember a garancia mindenre: ORBÁN VIKTOR. Miatta zöld a fű, miatta kék az ég, miatta élek én is. Aki meg nem úgy gondolja, mind utolsó összeesküvő alja népség, a magyarság elárulója.

Én azért ma este még elmondok egy imát, hátha holnap Budapest 6-os választókerülete valami isteni beavatkozás folytán megmenekül attól, hogy újra összecsokizza, jobban mondva összekocsizza magát.

Döbbenetes, amit a FIDESZ művel. Aktivistái tényleg mindenhova utánunk jönnek. 

Alig pár hete csöngetett be hozzánk egy idős nő. Megjelenésében is lerítt róla, hogy mi járatban. Ennek ellenére adtunk neki egy esélyt. Reméltük, a papírtömb, amit a kezében tart, talán tök más, mint amire mi asszociálunk. Naná, hogy csalódnunk kellett. Aláírást gyűjtött a FIDESZ-nek. Pedig úgy gondolom, nem kéne házhoz jönniük. Majd én eldöntöm, hogy odamegyek-e a pultjukhoz, amit egy köztéren állítanak fel, vagy sem.

A nő egyébként is arrogánsan próbált bejutni személyes életterünkbe, ami eleve ellenreakciót váltott ki belőlünk. Rövidre zártuk a társalgást, és megüzentük vele a KÖZPONTBA, hogy adott címen rebellisek laknak.

Véget ért az aláírások gyűjtése, eltűntek az aluljárókból a tömegével felállított pultok. És mi naivan azt hittük, leszállnak rólunk az aktivisták. Arra számítottunk, most már a médiában követhetjük a fejleményeket. Ki kivel egyezkedik, vagy ki kinek int be. Hogyan alakul az összefogás, vagy hogyan múlik el az együttműködés halovány reménye is. Abban bíztunk, ha kikapcsoljuk a tévét, lezárjuk a laptopot, kicsit szusszanhatunk, és abba az illúzióba ringathatjuk magunkat, nincs más, csak BÓDOTTÁ. Ismét csalódnunk kellett!

Tegnap este, amikor egyébként már tényleg tolja le az ember a nadrágot, hogy valami kényelmesebb cuccban nyomja otthon a pihenőidőt, bedörömböltek az ajtónkon. Nadrág föl, nadrágszíj csálén, slicc félig fel- (vagy inkább le-) húzva. De annyira erősen kopogtak, hogy arra nem lehetett  nem összerezzenni. Talán bizony valami baj van? Általában olyan tájt nem szoktak váratlan vendégek érkezni. Esetleg valamelyik szomszédnak lett elege valamiből? Netán a rendőrség? (Habár semmilyen indok nem jutott eszembe, amiért a TEK elvihetne magával. Kivéve, ha már 1984-et írunk.)

Gyorsan az ajtóhoz penderültem, de mielőtt kinyitottam volna, a kémlelőnyíláson meglestem, ki a frász dörömböl. Hátulról alig szűrődött rá fény, így az arca sötétben maradt. Nyílt az ajtó, és egy megszeppent arcú kamasz állt velem szemben. Ki sem néztem volna belőle a dörömbölést. Nem is értettem hirtelen, mit akarhat. Azután arra a kötegre tévedt a szemem, amit a kezében szorongatott. Hosszúkásan összehajtott A4-es lapok voltak, boríték nélkül. Valami derengeni kezdett, és ismét a szemébe néztem. Egy riadt és zavarban lévő srácot láttam.

- ORBÁN VIKTORTtól hoztam levelet! - mondta ő. Névre volt ám címezve, mert nyilván vagyunk tartva. Tesséééék??? Még mindig nem hagynak békén? Még mindig utánunk nyúlnának? És persze, már megint simán bejutottak a társasházba? Semelyik másik párttól nem láttam még ilyet! Végül is már-már atyai hangot megütve kérdeztük tőle, vajh hány éves, és kap-e ezért pénzt. A srác 17 éves volt, és természetesen járt neki lóvé, de hozzátette, ő bizony aktivista! Szegénykét bár nagyon megszántuk, a levelét az orra előtt téptük össze, és vele is megüzentük a KÖZPONTBA, ebben a lakásban rebellisek élnek.

Azóta szinte állandóan ugrásra készen várom, hogy újra megtaláljanak a Fidesz aktivistái. Mert ugye akár még ma is ránk törhetnek egy utolsó, mindent eldöntő rohammal. Például az iPades kommmandó! Csupán színtiszta meggyőződésből, mint az a fiúcska, aki szerintem azt se tudja még igazán, eszik-e a politikát vagy isszák.

Mivel Magyarország már eleve jobban teljesít, alig néhány dolog maradt, amiben javítani kellene a társadalom helyzetén és kényelmén. Ezt Hollik István is felismerte közvetlenül a választások előtt.

Nagyszerű! - morzsoltam el néhány könnycseppet a szemem sarkában, amikor az egyik tévécsatornán arról tudósítottak, a budapesti anyák megmentője akcióba lépett. Egy gyönyörű, napsütéses délelőttön ugyanis Hollik István kisétált az egyik belvárosi játszótérre, és az ott tartózkodó csillogó szemű anyukák körében felavatott egy valamit. Az a boldogság, ami az anyukák arcáról sugárzott, feledhetetlen. Ettől én is egyből jobban éreztem magam, és már felsajgott bennem az érzés, Magyarország mégiscsak a béke és eufória szigete. Merthogy jobban teljesít.

Még Semmelweis Ignác sem cselekedhetett volna többet és jobbat Holliknál. Az orvos ugyan megmentette az anyákat, de a fiatal kereszténydemokrata politikus egyenesen boldoggá tette őket! Megajándékozta a belvárosi tisztes szülőket egy szoptatópaddal. Bizony, ez ma igazán nagy szó! A NEMZETI SZOPTATÓPAD! Kell-e ennél több? - kérdem.

Persze, mint ismeretes, Holliknak rengeteg a teendője. Egyik nap a 9. kerületben ad át egy felújított házat (nyilván, még néhány hónap, mire valóban lakni is lehet majd benne), másik nap rohan a játszótérre. Mert a szoros programba ezt feltétlen bele kell még gyömöszölni. A mosolygó anyák gyűrűjében pedig arról beszél, milyen égető szükség is volt arra a szoptatópadra. És hát ez csak az első a sorban, hisz az ország szoptatópadok után kiált! Az csak természetes, mindenhova nem jut ebből a nélkülözhetetlen eszközből. Mondjuk olyan helyekre, ahol már fel van újítva a park, és van benne valami hasonló. Ahova az anyukák lecsücsülhetnek, és diszkréten rendbe tehetik porontyukat. Például egy sima pad...

Arra már nem is gondolok, ki mindenkinek köszönhetjük még meg, hogy a belvárosi anyukáknak mostantól úrinő dolguk van. Kié lehet a szoptatópad-gyár? Mindenesetre egészen kreatív újítás. Mert hiszen erre még én is felkaptam a fejem, és benne marad a borsónyi agyamban, hogy ha egy utcával arrébb élnék, és már Hollik fennhatósága alá tartoznék, egy akkora X-et húzhatnék a neve mellé, amekkorát nem sajnálnék.

1990 óta folyton csak valami ellen szavazunk. Idén is. Vajon a taktikai szavazás hazaárulás? Vagy épp ellenkezőleg? Hazafias kötelességünk? Eszmefuttatás következik.

A low-budget legény- és leánybúcsúk kedvelt szivatós játéka, amikor a szerencsétlen jelöltnek óvszert kell húznia egy jobb sorsra érdemes pozsgásra. Ül az ember, rossz esetben illuminált állapotban, a legfondorlatosabb módokon próbálkozik, de hiába: mindenképpen szanaszét szurkálja a kezét (száját?) a kaktusz, az óvszer meg tuti használhatatlanra lyukad. Mission impossible - mondaná Tom Cruise. Taktikai szavazás - mondom én.

Mert lássuk be, erről van szó most is. A legkülönfélébb módszerekkel próbálkozunk, kormányváltást kiáltunk, de a végén csak nem érvényesül az akaratunk. Vagy legalábbis nem úgy.

Amúgy miért van az, hogy a rendszerváltás óta mindig valaki ellen, és nem valakire szavazunk? Nem hiszed? Mutatom!

1990

Éppen a napokban (március 25-én) volt 28 éve, hogy megtartották az első szabad parlamenti választásokat Magyaroroszágon. Annyira előttem van a kép. Üdvözült arcú emberek sétáltak a szavazóhelyiségek felé a ragyogó tavaszi napsütésben. Hitték, tudták, hogy most már csak jobb jöhet. És végre ők is beleszólhatnak, kinyilváníthatják az akaratukat, és tényleg minden szavazat számít. Nyilván az volt a legvonzóbb párt, amelyiknek már a nevében is benne volt az, hogy demokrata (fórum, nem fiatal). Éppen 132 mandátummal többet szerzett, mint az a párt, amelyiknek benne volt a nevében, hogy szocialista (de a munkás már legalább nem). A működő, de főleg a nem működő szocializmusból elég volt, most jöjjön valami más, valami új, valami felemelő! 

A tündérmesébe vetett hit hét egész hónapig tartott ki, 1990. október 25-én a benzin árának drasztikus emelését követően a taxisok blokád alá vonták az országot. Pizsamás interjú, légtornász bemutató, miegymás. Legkésőbb ekkor kezdett derengeni az átlagembernek, hogy Magyaroroszág nem sziget, se nem olajnagyhatalom, s mint ilyen, továbbra is függő helyzetben van. Meg marad is.

1994

A népharag még az 1994-es választásokig sem csitult el teljesen, különben mivel magyaráznánk azt a tényt, hogy 171-el több mandátumot kapott az a párt, amelyiknek benne volt a nevében az, hogy szocialista, mint az, amelyik névlegesen a demokratákat (öregeket, nem a fiatalokat) tömörítette.

No, de jött egy ember, nagybajuszos, mit csinált? Kiment a tüntető diákok közé! A (főgonosz) pénzügyminiszter csomagját sokan és sokféleképpen nyögték még sokáig, nem csoda, hogy főpolgármesteri pozícióban sem szerették volna látni közel húsz év múlva. Ja, meg még volt ott valami Tocsik-ügy is, no és a Postabank körüli cécó, de ezekre már tényleg csak az elefántagyúak emlékeznek. Egyre megy, honnan nézed...

1998

Az 1998-as választások első fordulója után mindezek ellenére az MSZP maradt a legerősebb párt, csupán a minden elképzelést felülmúló jobboldali összefogás (konkrétan 82 kisgazda képviselő visszalépése a jobban álló fideszes vagy MDF-es jelölt javára) tudta megbuktatni a kormányt a második fordulóban. (Ez a metódus egészen reménytkeltő, nemde?) Elkövetkezett Orbán Viktor miniszterelnöksége, az első. De akkor ezt még nem tudtuk.

2002

Mert hiába lett hirtelen ingyenes az első diploma, elhúzott a szemünk előtt az Ezüsthajó, a kisgazdák (főleg a vezérük) teljesen vállalhatatlan koalíciós partnerek lettek, így a 2002-es választásokon előretörtek a szocialisták, s ugyan csak egy paraszthajszállal, de az SZDSZ-szel készenfogva megelőzték a Fideszt. Ez utóbbi párt szimpatizánsai természetesen csalást kiáltottak, a szavazatok újraszámlálását követelték. Ám teljesen feleslegesen vonták blokád alá az Erzsébet hidat, az ország soron következő miniszterelnökét Medgyessy Péternek hívták. Így jár az, aki sokan van, de nem elegen. (Az első polgári körök is erre a gyalázatra válaszul alakultak meg, majd elfeledem...ha mozdulnunk kell, akkor egyszerre mozdulhassunk, ugye, hogy ugye!)

2006

2006-ra az MSZP egy új, dinamikus miniszterelnökkel (aka Gyurcsány) indult harcba a kormányalakítási megbízásért, és hiába szuggerálta a Fidesz, hogyasszongya rosszabbul élünk, mint négy éve, a kampány visszafelé sült el. Nem nagy fölénnyel, de nyert az MSZP, és mint a régi szép időkben, most is az SZDSZ-szel léptek koalícióra.

Szeptemberben aztán kiszivárgott az a beszéd, amivel Fletónk a Fidesznek ajándékozta az országot (ez a hatás már az azévi önkormányzati választáson is megmutatkozott, narancsszínbe öltözött az ország). Őszöd, nem Őszöd, nem kapsz mást.

2010

2009 tavaszán pedig hiába kezdtek a szocik veszett tűzoltásba Bajnai vezényletével, egy évvel később megint valami ellen szavazott az ország. Jött a Fidesz kétharmada, bejutott a parlamentbe a Jobbik és az LMP, kihullott a törvényhozásból az SZDSZ és az MDF.

2014

2014-ben nem változott sokban a felállás. Hoppá! Létezne, hogy ez volt az első év, amikor nem valami ellen szavaztunk? Vagy egyszerűen annyit töketlenkedett az ellenzék, hogy jobb híján kormányon maradt a Fidesz? Netán jobban éltünk, mint négy éve? Ezt elemezze ki a Török Gábor!

2018

Elérkeztünk 2018-hoz, és az utóbbi pár hétben mintha megtáltosodott volna az ellenzék. Összefogásra készülnek, visszaléptetésről tárgyalnak, sőt, taktikai szavazásra buzdítanak. Ez utóbbi viszont az én értelmezésemben a demokrácia megcsúfolása. Hiszen általa éppen a szabad választás nem érvényesül, vagyis az egyik legfontosabb állampolgári jogom sérül. A népképviselet pedig torzul.

Mert értem én, hogy a választókörzetemben az utolsó helyen kullog a szívemnek oly kedves párt, így rájuk szavazni halott ötlet. De tényleg az a megoldás, hogy egy számomra vállalhatatlan jelöltre adom le a voksomat? És bárcsak teljes meggyőződéssel írhattam volna az előző előtti mondatot! Hiszen igazából nincsen a szívemnek kedves párt. Csak kisebbik rossz van. Kevésbé leszerepelt párt van. Többé-kevésbé hiteles párt van. Huszonnyolc évvel a rendszerváltás után itt tartunk. Bravó!

Nagyon sokat elmélkedtem azon, vajon mennyire erkölcsös a taktikai szavazás. Vajon nem egyenlő-e a hazaárulással? A napokban végre kaptam egy sugallatot, amivel egész jól tudok azonosulni. Így szól:

Képek forrása: vice.com, index.hu, alfahir.hu, hvg.hu, daserste.de, nlcafe.hu

Az ÉG óvjon attól, hogy minden MÉSZÁROS LŐRINCÉ legyen. Már ha van alapja annak, hogy a TELENOR is az ő kezébe vándorol. Egy gázszerelő mégsem érthet mindenhez...

Pedig évek óta úgy tűnik, Lőrinc gazda mindenhez ért. A mezőgazdaságtól kezdve, az áramtermelésen át a turizmusig. És most még talán a telekommunikációra is ráteszi a kezét. Persze, tudom én, hogy elvileg egy cseh milliárdos jelentkezett be az üzletre. De az is igaz, ami egyszer pletyka szinten felröppen, az Magyarországon végül mindig megvalósul. 

Szóval, ha a TELENOR felvásárlása mögött a VEZÉR HELYTARTÓJA áll, akkor horror jövőt látok. Na ja, iszonyú szkeptikus és iszonyú pesszimista vagyok ezzel az állításommal. Mentségemre legyen mondva, azért annak jócskán van alapja, hogy nem bízom se az üzlet tisztaságában, se a korrektségben, se abban, hogy MÉSZÁROS LŐRINC szimpla tulajdonos lehet, aki semlegesen, kizárólag az üzleti szempontok szerint kormányozza cégbirodalmát. Egy átlagembernek nincs szüksége ennyi mindenre. Milyen lenne, ha én holnap felvásárolnám a paksi atomerőművet, pusztán üzleti passzióból? Hülyeségeket beszélek, a paksi atomerőmű az oroszoké. Legalábbis a hitel, amiből épül, tehát közvetetten mégiscsak az övék. Újabb adúász, amivel bele lehet szólni a magyar közéletbe.

És akkor most LŐRINC GAZDA esetleges TELENOROS biznisze is befigyel. Ha végül valóra válik a legrosszabb, amitől most tartok, újabb eszközhöz jut ORBÁN VIKTOR, amivel kordában tudja tartani hűséges nyáját. Pardon, valójában MÉSZÁROS LŐRINCET akartam írni.... Mindenesetre, én preferálom a jobb félni, mint megijedni igazságát. És én attól félek, hogy miután a felcsúti gázszerelő médiabirodalmat épített ki, ami a kormány és a FIDESZ szócsöve, és ami által rohadt nagy gyomrost adtak a sajtószabadságnak, most a telekommunikáció következik.

Miért jó ez nekik? Mert akié a média, akié az összes kommunikációs csatorna, azé a hatalom, Onnantól totálissá válthat az ellenőrzés. Jöhetnek a teljes megfigyelések, követések, lehallgatások. Könnyebbé válik adatokat, információkat gyűjteni valakiről és valaki ellen. Lehet érvelni, hogy mégiscsak van adatvédelmi törvény, és a többi. Ám mióta vannak Kubatov-listák, meg hasonló sztorik, ki hisz az adatvédelemben? Amíg "független" egy szolgáltató, kizárólag suttyomban tudnak tőle adatokat kicsikarni, de amint a VEZÉRÉ (ja nem, a GÁZSZERELŐÉ) lesz akár a Telenor is, házon belül azt csinálnak, amit akarnak. Már a látszatra sem kell adni. Igaz, jóideje nem is adnak rá.