Nem bírok leszállni a témáról. Viktor annyira sokoldalú, hogy arról beszélni kell. Múlt héten éppen komikusi hajlamait csillantotta meg. Ami az alattvalókra nézve mégis tragédia.
Először is az történt, hogy a miniszterelnök úr bevágtatott egy fővárosi rendelőintézetbe testőrei körében, majd üres fecsegésként megkérdezte, nem gond-e, hogy beelőz. Erre nyilván senki nem merte azt válaszolni, hogy tetszik látni a sor végét? Na, ott kell helyet foglalni! De én eljátszottam a gondolattal, mi lett volna, ha ott várakozom egy-két órája, és Viktor tőlem kérdezi ugyanezt. Mi lett volna, ha nem érdekel. hogy ő Magyarország felkent kiskirálya? Akkor talán kinyitottam volna a számat. Ennek az érmének ugyanakkor két oldala van. Egyrészről a miniszterelnök úr nyilván meglepődött volna, hisz eleve tudja, övé az elsőbbség minden körülmények között. Másrészt elég szomorú, hogy már megint arra kondicionálnak, fogjuk be szánkat, mert ha ellentmondunk, megüthetjük a bokánkat (akár hetedíziglen is).
Viktor, a mókamester, persze tele van munícióval. A héten még durrogtatott egy-két poént. Szép is lett volna, ha csupán egyszer mutatja meg tehetségét ország-világ előtt. Habár elismerem, a második stand up produkció előadója nem ő volt. De ez ne vegye el a kedvünket, hisz tudhatjuk, hogy bajtársai kizárólag Viktor jóváhagyásával böföghetnek fel ilyen-olyan maszlagot. Rétvári bajtárs tehát egy olyan gondolatot okádott ki, amivel kedvenc miniszterelnökünk nagy valószínűséggel egyetért. Sőt, egyenesen az ő fantasztikus világképéből lett kiragadva. Ez pedig nem más, mint a magyar nép túlzott elvárásai kezdetű népdal. Mivel a magyar polgárok iszonyú igényesek, és egyúttal elkényelmesedett anyámasszony katonái (hol vannak már a régi fasza csávók, már csak mutatóban maradtak, mint mondjuk Rezsihuszár Szilike), abnormális és irreális igényekkel bombázzák az egészségügyet. Az meg pénzügyileg nem bírja ezt a terhet, beleroppan! Hát miért nem fogjuk fel végre, hogy a magyar kórházak luxus színvonalát már nem lehet überelni? A luxust ugyanis már nem lehet tovább fokozni (várólista, száraz zsömle és mackósajt, kórházi fertőzés). De talán ezt az egyszerű nép is átlátná, ha a kórházakat is ugyanúgy csillagokkal minősítenék, mint a szállodákat.
De nálam egy másik briliáns kabaréjelenet vitte a pálmát. Amikor megláttam, mi az a szent cél, amiért a miniszterelnök úr küzdeni szeretne, olyan kacagásban törtem ki, hogy majdnem mentőt hívtak hozzám (de aztán mégsem, mert nem volt szabad kocsi). A nemzet komikusa egyben a nemzet sportolója, és a nemzet életmód tanácsadója is azt szeretné, ha 2030-ra a magyar lenne az egyik legegészségesebben élő nemzet Európában. Ez egy annyira zseniálisan összetett poén, hogy még önmagamnak is el kellett magyarázni. Először is ez attól vicces, mert ha csak egy kicsit is ráguglizunk a statisztikákra, borzalmas kép rajzolódik ki egészségi állapotunkról. A magyarok vezetik a korai halálozási, a vastagbél és a tüdőrák halálozási statisztikákat, összességében a rákhalálozási listát, valamint az uniós átlag kétszerese a szív- és érrendszeri betegségek áldozatainak aránya, és a legmagasabbak közé tartozik a diabétesz miatt elhunytak aránya is. Ehhez vegyük még hozzá azt is, mi vagyunk Európa legkövérebb nemzete (elég csak ránézni a miniszterelnök úrra, szegény, alig bírja a zakóját összegombolni). És a hír mellé illusztrációként még egy vidám fotót is mellékeltek. Népünk vezére fél kézzel elbír egy fél kajakot...
És ha térd csapkodva szeretnénk még röhögni, összegezzük az információmorzsákat.
1. Az egészségügybe nem jut elég pénz (a listát most hagyjuk), mert az egészségügy túl költséges, hisz a magyaroknak túlzott elvárásai vannak! Vegyük vissza az igényeket.
2. A miniszterelnök úr 2030-ig tervez, erről korábban már nyilatkozott (azt is hagyjuk, ennek mennyire örülhetünk). És 2030-ig (azaz 12 év alatt) szeretné elérni, hogy a legegészségesebb nemzet legyünk. Vagyis addig agyon kell ütnünk a rákot, le kell szoknunk a dohányzásról, a zsíros kajákról (mit szól majd ehhez Rezsiszilárd?), az alkoholról (mi lesz a nemzeti pálinkafőzéssel?). Mindenkinek sportolnia kell. És aki nem tud, az váltson éves bérletet valamelyik nemzeti stadionba.
3.Hisz a sport(beruházások) növelik a hazaszeretet is. Miután pedig a hazaszeretet nő, a hazához való ragaszkodás nő, később akarunk majd meghalni. Ergo, még több stadion kell, még több külföldi sztárjátékos kell!
4. És ne feledkezzünk meg a szexről sem. De csak szigorúan egy férfi és egy nő között, akik már összeházasodtak, és gyermeket szeretnének nemzeni. Mert sok-sok kisbabára van szükség, akik a jövő állampolgáraiként, a világ legegészségesebb országában kitermelik a luxus egészségügy és a sport költségeit.
Készülhetünk tehát arra, hogy hamarosan vezényszóra kell egészségesnek lenni, és szülni! Pusztán hazaszeretetből, nulla ráfordítás mellett!
