Egy magyar állampolgár a földgolyó bármely pontjáról beleszólhat a magyar politikába. De van-e joga belerondítani egy olyan ország életébe, ahol nem tartózkodik életvitelszerűen? Géza kifejti.

Vendégbloggerünk tőlünk nyugatra él már sok éve. Neki vajon mennyire van rálátása a magyar közéletre?

"Közelednek a választások, sok magyar rokonom, barátom kérdezi, fogok-e szavazni. A válaszom: igen. Természetesen igen. Naná, hogy igen! Négy jó okom van rá, miért adom le a szavazatomat a magyarországi választásokon, noha már tizenvalahány éve nem élek otthon:

1. Tájékozottságom messze meghaladja egy átlag magyarét

Ahhoz, hogy tájékozott legyek a magyar politikában, közéletben, ma már nem kell magyar földön élnem. Még csak drága magyar újságot sem kell járatnom. Bőven elég a netet böngészni, napi kb. fél órát töltök a magyar hírek átolvasásával. Ebbe még az is belefér, hogy ütköztessem az ellenzéki és a kormányközeli hangvételű írásokat. Amikor otthon járok, és két-három havonta megfordulok Budapesten, bárkivel bármiről eszmét tudok cserélni, sőt. Ehhez jön még, hogy én - a nyelvtudásom révén - a nemzetközi sajtót is szemlézem, el tudom magunkat helyezni a világtérképen. Tapasztalataim alapján ebben sokkal jobb vagyok, mint az, aki otthon él és alapszinten sem bír egy idegen nyelvet sem. Szerintem a magyar választásokon igenis fontos a nemzetközi kitekintés.

2. Van összehasonlítási alapom, hogy élek itt, hogy éltem otthon

Odahaza is mérnökként dolgoztam, itt sem teszek másként. Kiválóan össze tudom hasonlítani az itteni és az otthoni életszínvonalamat, mire elég a fizetésem, hova járok nyaralni, járok-e egyáltalán, stb.. Engem nem lehet mevezetni olyan frázisokkal, hogy "bizony nyugaton is vannak szegények", illetve "hamarosan lehagyjuk Nyugat-Európát". Hát nem, Nyugat-Európa nem kuporodik le az útpadkára, s nézi tétlenül, amint Magyarország lehagyja. Ergo egy külföldön élő magyart sokkal kevésbé tud megetetni egy magyar politikus, ezért nem is forszírozzák feltétlenül a választásokon való részvételét...

3. Gyakran járok haza, a családom Magyarországon él

Nem egy messzi-messzi galaxisként tekintek a hazámra, a fapados járatoknak hála viszonylag gyakran járok haza. A saját bőrömön tapasztaltam a gyűlöletkampányt, a reptértől hazáig vagy tíz plakát hirdette a főgonosz nevét. Van olyan családtagom, aki az egészségügyben dologzik, tőle tudom, mennyire nem javított az életszínvonalán az ápolók bérrendezése. Azt is ő mesélte, milyen az, amikor a sebészetnek csatákat kell vívnia az anyagosztállyal, hogy kapjanak elegendő gézt. Azt pedig többszöri kérésemre sem árulta el, mely egyszerhasználatos eszközöket használnak többször is. Azt mondta, a saját érdekemben jobb, ha nem tudom. Van tanár rokonom is, neki a közeli iskolába kell rohangálnia papírért, ha véletlenül fénymásolásra vetemedne. Már csak ritkán vetemedik.

Egy szó mint száz: köszi, de tudom, mi van otthon. Ha másért nem is, de a rokonaim és a barátaim érdekében mindenképpen leadom a szavazatomat.

4. Az itteni megítélésem függ az otthoni politikától

Aki már legalább egy évtizede nem él Magyarországon, biztosan tapasztalta azt, amit én. Amikor kijöttem ide, és szóba került, hogy magyar vagyok, a legrosszabb esetben megkérdezték, hogy tudok-e hátrafelé nyilazni (amúgy nem), majd simán napirendre tértünk a dolog felett. Ma már szinte biztosan rákérdeznek, hogyan állok a bevándorlókhoz, mit szólok a miniszterelnökünkhöz, tudom-e, ki az a Soros. A pofám leszakad, de komolyan. Inkább hinnék azt, hogy még mindig a pusztában nyargalászunk...

Innentől teljesen világos: nem csak jogom, hanem egyenesen kötelességem szavazni menni."