1990 óta folyton csak valami ellen szavazunk. Idén is. Vajon a taktikai szavazás hazaárulás? Vagy épp ellenkezőleg? Hazafias kötelességünk? Eszmefuttatás következik.

A low-budget legény- és leánybúcsúk kedvelt szivatós játéka, amikor a szerencsétlen jelöltnek óvszert kell húznia egy jobb sorsra érdemes pozsgásra. Ül az ember, rossz esetben illuminált állapotban, a legfondorlatosabb módokon próbálkozik, de hiába: mindenképpen szanaszét szurkálja a kezét (száját?) a kaktusz, az óvszer meg tuti használhatatlanra lyukad. Mission impossible - mondaná Tom Cruise. Taktikai szavazás - mondom én.

Mert lássuk be, erről van szó most is. A legkülönfélébb módszerekkel próbálkozunk, kormányváltást kiáltunk, de a végén csak nem érvényesül az akaratunk. Vagy legalábbis nem úgy.

Amúgy miért van az, hogy a rendszerváltás óta mindig valaki ellen, és nem valakire szavazunk? Nem hiszed? Mutatom!

1990

Éppen a napokban (március 25-én) volt 28 éve, hogy megtartották az első szabad parlamenti választásokat Magyaroroszágon. Annyira előttem van a kép. Üdvözült arcú emberek sétáltak a szavazóhelyiségek felé a ragyogó tavaszi napsütésben. Hitték, tudták, hogy most már csak jobb jöhet. És végre ők is beleszólhatnak, kinyilváníthatják az akaratukat, és tényleg minden szavazat számít. Nyilván az volt a legvonzóbb párt, amelyiknek már a nevében is benne volt az, hogy demokrata (fórum, nem fiatal). Éppen 132 mandátummal többet szerzett, mint az a párt, amelyiknek benne volt a nevében, hogy szocialista (de a munkás már legalább nem). A működő, de főleg a nem működő szocializmusból elég volt, most jöjjön valami más, valami új, valami felemelő! 

A tündérmesébe vetett hit hét egész hónapig tartott ki, 1990. október 25-én a benzin árának drasztikus emelését követően a taxisok blokád alá vonták az országot. Pizsamás interjú, légtornász bemutató, miegymás. Legkésőbb ekkor kezdett derengeni az átlagembernek, hogy Magyaroroszág nem sziget, se nem olajnagyhatalom, s mint ilyen, továbbra is függő helyzetben van. Meg marad is.

1994

A népharag még az 1994-es választásokig sem csitult el teljesen, különben mivel magyaráznánk azt a tényt, hogy 171-el több mandátumot kapott az a párt, amelyiknek benne volt a nevében az, hogy szocialista, mint az, amelyik névlegesen a demokratákat (öregeket, nem a fiatalokat) tömörítette.

No, de jött egy ember, nagybajuszos, mit csinált? Kiment a tüntető diákok közé! A (főgonosz) pénzügyminiszter csomagját sokan és sokféleképpen nyögték még sokáig, nem csoda, hogy főpolgármesteri pozícióban sem szerették volna látni közel húsz év múlva. Ja, meg még volt ott valami Tocsik-ügy is, no és a Postabank körüli cécó, de ezekre már tényleg csak az elefántagyúak emlékeznek. Egyre megy, honnan nézed...

1998

Az 1998-as választások első fordulója után mindezek ellenére az MSZP maradt a legerősebb párt, csupán a minden elképzelést felülmúló jobboldali összefogás (konkrétan 82 kisgazda képviselő visszalépése a jobban álló fideszes vagy MDF-es jelölt javára) tudta megbuktatni a kormányt a második fordulóban. (Ez a metódus egészen reménytkeltő, nemde?) Elkövetkezett Orbán Viktor miniszterelnöksége, az első. De akkor ezt még nem tudtuk.

2002

Mert hiába lett hirtelen ingyenes az első diploma, elhúzott a szemünk előtt az Ezüsthajó, a kisgazdák (főleg a vezérük) teljesen vállalhatatlan koalíciós partnerek lettek, így a 2002-es választásokon előretörtek a szocialisták, s ugyan csak egy paraszthajszállal, de az SZDSZ-szel készenfogva megelőzték a Fideszt. Ez utóbbi párt szimpatizánsai természetesen csalást kiáltottak, a szavazatok újraszámlálását követelték. Ám teljesen feleslegesen vonták blokád alá az Erzsébet hidat, az ország soron következő miniszterelnökét Medgyessy Péternek hívták. Így jár az, aki sokan van, de nem elegen. (Az első polgári körök is erre a gyalázatra válaszul alakultak meg, majd elfeledem...ha mozdulnunk kell, akkor egyszerre mozdulhassunk, ugye, hogy ugye!)

2006

2006-ra az MSZP egy új, dinamikus miniszterelnökkel (aka Gyurcsány) indult harcba a kormányalakítási megbízásért, és hiába szuggerálta a Fidesz, hogyasszongya rosszabbul élünk, mint négy éve, a kampány visszafelé sült el. Nem nagy fölénnyel, de nyert az MSZP, és mint a régi szép időkben, most is az SZDSZ-szel léptek koalícióra.

Szeptemberben aztán kiszivárgott az a beszéd, amivel Fletónk a Fidesznek ajándékozta az országot (ez a hatás már az azévi önkormányzati választáson is megmutatkozott, narancsszínbe öltözött az ország). Őszöd, nem Őszöd, nem kapsz mást.

2010

2009 tavaszán pedig hiába kezdtek a szocik veszett tűzoltásba Bajnai vezényletével, egy évvel később megint valami ellen szavazott az ország. Jött a Fidesz kétharmada, bejutott a parlamentbe a Jobbik és az LMP, kihullott a törvényhozásból az SZDSZ és az MDF.

2014

2014-ben nem változott sokban a felállás. Hoppá! Létezne, hogy ez volt az első év, amikor nem valami ellen szavaztunk? Vagy egyszerűen annyit töketlenkedett az ellenzék, hogy jobb híján kormányon maradt a Fidesz? Netán jobban éltünk, mint négy éve? Ezt elemezze ki a Török Gábor!

2018

Elérkeztünk 2018-hoz, és az utóbbi pár hétben mintha megtáltosodott volna az ellenzék. Összefogásra készülnek, visszaléptetésről tárgyalnak, sőt, taktikai szavazásra buzdítanak. Ez utóbbi viszont az én értelmezésemben a demokrácia megcsúfolása. Hiszen általa éppen a szabad választás nem érvényesül, vagyis az egyik legfontosabb állampolgári jogom sérül. A népképviselet pedig torzul.

Mert értem én, hogy a választókörzetemben az utolsó helyen kullog a szívemnek oly kedves párt, így rájuk szavazni halott ötlet. De tényleg az a megoldás, hogy egy számomra vállalhatatlan jelöltre adom le a voksomat? És bárcsak teljes meggyőződéssel írhattam volna az előző előtti mondatot! Hiszen igazából nincsen a szívemnek kedves párt. Csak kisebbik rossz van. Kevésbé leszerepelt párt van. Többé-kevésbé hiteles párt van. Huszonnyolc évvel a rendszerváltás után itt tartunk. Bravó!

Nagyon sokat elmélkedtem azon, vajon mennyire erkölcsös a taktikai szavazás. Vajon nem egyenlő-e a hazaárulással? A napokban végre kaptam egy sugallatot, amivel egész jól tudok azonosulni. Így szól:

Képek forrása: vice.com, index.hu, alfahir.hu, hvg.hu, daserste.de, nlcafe.hu