Micsoda rémséges hírek röppentek fel az elmúlt napokban. Volt egy szaros pelenka, aztán jött a kőbányai fantom. Talán nem is a kiszámíthatatlan élet produkálta egyik borzadványt a másik után?
Múlt héten, amikor még augusztus 20-i ünnepségek és a nyár végi szabadságok mámorában úszott az ország (a parlament elé tolt tűzijátékról most inkább nem beszélnék) egy szemfüles hazafi jókor volt jó helyen. Sikerült elkapnia az ország királylányának egy bensőséges pillanatát. Ráhel királykisasszonyról kiderült, ő is csak ember. Nincsenek allűrjei, nincsenek elvei, amihez foggal, körömmel ragaszkodik. Szóval, nála is nagy úr a szükség. És a szükség úgy hozta, nagyapa unokája összefosta magát, ezért rendbe kellett őt tenni. De miután a horvátországi utak mellett olyan parkolók lehetnek, ahol nincsenek kukák, sőt, a horvátok eleve nem is tesznek sehova kukákat, Ráhel úgy döntött, a természetre bízza a szaros pelenka lebontását.
Ezt a gyorsan tova tűnő percet örökítette meg egy arra járó hazánk fia. Bár számomra kérdés, a véletlen hozta úgy, sikerült lencsevégre kapni az ország egyik vezető asszonyát, vagy a fotós egy paparazzo, aki csak a megfelelő időpontra várt. Mindenesetre bejött neki, mert attól a pillanattól kezdve az egész ország a szaros pelenkán csámcsogott. Mármint átvitt értelemben. És ismét bebizonyosodott, hogy nehéz megmondani, a magyar politikai elit, illetve amit a politikai elit ebből az országból csinált, az inkább abszurd, vagy szánalmas és nevetséges, netán ez mind együtt. Azt hiszem, egy mondatban úgy foglalnám össze azt, amit Ráhel művelt, hogy egyébként az még egy átlag háziasszonytól is gáz. Na, de a miniszterelnök lányától, aki diplomáciai tényező, és aki önmaga lábán már eltámolygott az Emirátusokba tárgyalni? Fasza...
Csakhogy miután egyre másra születtek a viccek, a mémek, a kommentek, a cikkek az esetről, egyre kínosabban érezhette magát a politikai elit. Vagy csak egy politikai tényező. Azaz a király nélküli királyság kormányzója. És most a történetet itt meg is akasztanám.
Ennek pedig egyszerű oka van: rögtön másnap másik hihetetlen hír kapott lábra. Jobban mondva, nem hír, hanem egy megtörtént eset. Jómagam nem akartam hinni a fülemnek, hogy létezik ilyen. Nem pusztán azért, mert az utcán követték el, és nem pusztán azért, mert két férfi a szereplő, akiket egy kamera rögzített, hanem mert valószerűtlen, hogy egy fiatal srác egy utcán heverő hajléktalant szemel ki magának. Persze, a népi humor ezt is maximálisan kiaknázta. Özönlöttek a mémek a neten a kőbányai szopófantomról. És ez remek téma volt ezután napokig otthon, baráti társaságban, munkahelyen. Nyilván, csakis olyan környezetben, ahol ezeken a sikamlós sztorikon tudnak is nevetni.
Aztán miután jól kiszörnyülködtük és kinevettük magunkat, egyszer csak egy pletyka jutott a fülembe. A pesti polgárok összeesküvés-elméletek iránt nyitott rétege arról kezdett suttogni, ez a kőbányai szopás valójában nem is Kőbányán történt. Ráadásul, nem is Magyarországon. Sőt, nem is mostanában. De hogy a lényegre térjek, a közvélemény egy része arról kezdett pusmogni, hogy ez az egész pornóhistória a kormánypropaganda agyszüleménye. Kellemetlenné vált a szaros pelenka, ki kellett ütni egy szopófantommal. És ha ez valóban így volt, akkor a terv egész jól bevált. Mert azóta Ráhel királykisasszony nyugodt szívvel potyogtathatja el napi szaros pelenka adagjait az út szélén. Amíg egy szopófantomtól retteg az ország (csak ki ne derüljön, hogy migráns), addig az Orbán-Tiborcz klánnak nincs mitől tartania. Végül is, Orbánéknak van elég médiafelülete arra, hogy bármilyen baromsággal elvonják a figyelmet saját magukról és arról az ámokfutásról, amibe az országot hajszolták.
