Adott egy lepukkant település, amely büszkén hirdeti, hogy elnyerte a városi címet és rangot. Ez idáig tök jó. Hamar felhúzták a városi sportcsarnokot, a városi műfüves focipályát, no meg a "Köszöntjük Városunkban!" táblát is. A beígért városi bölcsődének viszont nyoma sincs...
Nevezhet nyugodtan bárki demagógnak, de én szeretem a lélegeztetőgépes hasonlatot. Tökre tudok vele azonosulni, bár még egyszer sem voltam rászorulva a tudomány ezen vívmányára. Isten látja lelkemet, stadionban sem jártam még soha. De, ha választani lehet, akkor én az előbbit tartom alapfelszerelésnek egy nem olyan hú de menő focinagyhatalom országban.
Ha pedig az ember kiköltözik a zöldbe, egészen pontosan egy olyan kisvárosba, amely kifejezetten gyerekbarátnak hirdeti magát, legalábbis elvárná, hogy állami bölcsőde álljon a családok rendelkezésére. A szóban forgó településen három azaz három újépítésű lakónegyed csalogatja a vidéki levegőt szívni vágyó kisgyerekeseket. Akik jönnek is tömegesen. Az szerintem nagyon is jellemző a magyarországi viszonyokra, micsoda pletykákat lehet hallani egy bizonyos nagyhatalmú TSZ-elnökről, aki élet és halál uraként működött közre az egykori szántóföldek parcellázásánál. De ez csak szóbeszéd, erre nem adunk. Fordítsuk figyelmünket a tények felé!
Mert szuper ám, hogy csodálatos új lakóközösségek nőttek ki a földből, de az infrastruktúrafejlesztés igencsak házagosan valósult meg. A városi óvodát folyamatosan toldozgatják-foldozgatják ugyan, de valahogy a kisebb gyerekekre (1-3 éves korosztály) egyszerűen nem gondolnak. Vagy gondolnak, de nem úgy. A városi cím elnyerésekor a polgármester szívhezszóló beszédben jelentette be, hogy természetesen fog épülni bölcsőde, hogyne, már a pénz is megvan rá, pályázati, naná! Aztán valahogy semmi sem történt. Azaz dehogynem.
Gombamód kezdtek szaporodni a fizetős családi napközik a város különböző pontjain. Jelenleg éppen hat várja tárt kapukkal az arra érdemes közönséget. Hogy mi áll ennek a hátterében? Az önkormányzat - ki tudja miért? - úgy döntött, hogy nem épít bölcsődét. Viszont egy baromi nagylelkű gesztussal felajánlotta, hogy átvállalja a családi napközi havi díjának felét. Ez egészen addig a pillanatig jól hangzik, amíg nem kezdünk el számolni. Ugyanis a maradék díj, amit ki kell csengetni a szülőknek, még mindig a háromszorosa annak, amit egy állami bölcsődében kell fizetni (aka étkezési hozzájárulás).
Ez az álszent eljárás már önmagában is vérlázító. De akkor még tegyük hozzá, hogy az önkormányzat támogatásában csak az a család részesül, amely be tudja mutatni mindkét szülő munkáltatói igazolását. A magyaroroszági munkaadók átlagos bejelentési hajlandóságát ismerve ez időnként megugorhatatlan akadályt jelent...
Közelednek a választások. A "független" polgármester nem átall naponta posztolni arról, hány kilométer járdát építettek az elmúlt években, hány boldog gyermek rúgja a bőrt a műfüves focipályán, és általában is mennyire büszke az ő kis ékszerdobozára.
Szerintem pedig kellene állítani egy táblát a település határába (közvetlenül a rovásírásos helységnévtábla és a városi köszöntős elé): BELÉPÉS CSAK 3 ÉV FELETT, SZOBATISZTÁN!
Kép forrása: pixabay.com
